Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - F. Tóth Péter: Egy veszprémi forrás az 1674. évi gályarabper vizsgálatához
Egy veszprémi forrás az 1647-es gályarabper vizsgálatához 27 életkorral). A női tanúk esetében a fentebb említetteken kívül legtöbbször családi állapotra vonatkozó információt is találunk, jellemző, hogy megemlítik férjük nevét vagy özvegyi mivoltukat. Nem mindig, de az esetek többségében a férjeket is a tanúvallók sorában találhatjuk. A feldolgozás alatt álló szöveg névanyaga nagyobb a tanúvallomást tevők körénél, hiszen a fátensek az általuk előadottak során megneveznek olyan személyeket is, akik nem tanúk az eljárásban. A Veszprém Megyei Levéltárban őrzött jegyzőkönyv szövegében összesen 342 személy neve lelhető fel, ehhez járul még néhány, névvel meg nem jelölt, de a többiektől jól elkülöníthető személy. Ilyen például a „debreceni sánta ember”, aki Martonfai István vallomása szerint: „fogva vagyon, nem csak az könyvárulásban járt, mivel kevés könyv volt nála.” 12 A kutatás jelen állapotában Czeglédi Istvánt sejtjük a név mögött, de a sejtés bizonyítása vagy elvetése talán már egy másik kutató feladata lesz a forrásszöveg megjelenése után. Nem elhanyagolható ugyanakkor az az adattartalom sem, ami országos ismertségű személyek esetében segítheti vagy éppen zavarhatja meg egy-egy mozzanattal a kutatót. Példaként említem, hogy a szövegben Szenczi Fekete István életére vonatkozó információkat is találhatunk, akiről a tanúk vallomásaikban megemlítik, hogy Nagyvá- zsonyban járt, ételt-italt, lovat kapott és Ostffyasszonyfára távozott. Ez utóbbi adalék azért lehet érdekes, mert a vonatkozó szakirodalom 13 eddig nem tudott Szenczi Fekete István ilyen korai látogatásáról Ostffyasszonyfán. Hasonlóképpen érdekes lehet a téma kutatói számára az a néhány meglepő információ, amely Sárkány Jánosra vonatkozóan olvasható. Nemes Erneszt Pál Győrből származó információja szerint ugyanis a Sárkány Jánost is levágták a rebellisek. 14 Tevely Arató György véleménye szerint a tanú vallomása egészen biztosan hibás, hiszen Sárkány János csak 1680-ban halt meg, ugyanakkor a 1670–1673 között valóban Győrben raboskodott, és elképzelhető, hogy 1674 körül megütközött a bujdosókkal, valószínű- leg valahol Szatmár vármegye környékén. 15 A pozsonyi jegyzőkönyv közlésekor S. Varga Katalin joggal veti fel az első veszprémi tanú vallomásával kapcsolatban, hogy Losonczi István említésekor elírásról lehet szó, és valójában Losonczi Farkas János veszprémi prédikátor ellen vall Gorub Péter. 16 Losonczi Farkas Jánosról rendelkezünk más veszprémi forrásból származó adatokkal, míg Losonczi Istvánról nem. A veszprémi jegyzőkönyvet kézbe véve azonban nyilvánvalóvá válik, hogy nem egyszerű elírásról van szó: a több mint ötvenszer említett prédikátor mindenhol Istvánként jelenik meg, ahol a keresztnevét is feltüntetik. A jelenség magyarázatát nehezíti, hogy a tanúk által elszórtan megemlített életrajzi esemé- nyek is (pl., hogy Nagyszombatból jött) Losonczi Farkas Jánosra utalnak, úgyhogy a kérdés majdani kutatójának egyéb okokat kell keresnie a háttérben. Az általam eddig végzett vizsgálódások csak annyi eredményt hoztak, hogy az előzőekben már említett, 12 JEGYZŐKÖNYV. A 17. tanú, Martonfai István válasza az 5. kérdőpontra. 13 Vö. PAYR, 1918. 14 JEGYZŐKÖNYV. A 4. tanú, Erneszt Pál válasza az 5. kérdőpontra. 15 Ezúton köszönöm Tevely Arató György Sárkány János kapcsán írt információgazdag leveleit. 16 S. VARGA, 2002. 161. 66. és 67. jegyzet.
