Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - F. Tóth Péter: Egy veszprémi forrás az 1674. évi gályarabper vizsgálatához
F. Tóth Péter 28 Országos Levéltárban található tartalmi kivonat egy helyütt mégiscsak Losonczi Jánost említi, ellentétben a veszprémi jegyzőkönyvvel. Itt jegyzem meg, hogy a kutatásba bevont dokumentum szövegét tekintve sokkal szorosabban kapcsolódik a veszprémi jegyzőkönyvhöz, mint a pozsonyi szöveg, feltételezhetnénk, hogy a kettő közötti láncszemről van szó. A pozsonyi jegyzőkönyv azonban említ nyolc olyan tanút is, akik ebben a tartalmi kivonatban nem szerepelnek, így az előbbi feltételezés egyértelműen nem bizonyítható. A veszprémi jegyzőkönyv szövegének szoros vizsgálata mikrotörténelmi kutatá- sok alapjául is szolgálhat. Példaként említem a pozsonyi perben vádként felmerülő egyik tételt, amely szerint a vádlottak „a végvári erősségek falán titokban rést ütnek”, a peranyag végén konkretizálva is: „az egész kereszténység nyilvánvaló veszedelmére a veszprémi erősség bástyájának falát is áttörte.” 17 Amennyiben csak a pozsonyi jegyző- könyv szövegére támaszkodunk, az ominózus esetről Lubajgertrer Keresztély tanúvallomásából tudhatunk, amelyet Félek János és Heflinger Márton is megerősít. Pozsonyban még az derül ki, hogy Lubajgerter a pattantyúsok parancsnokaként intézkedik a lyuk elzárásáról. Némileg részletezi ezt a történetet a veszprémi jegyzőkönyv: a tanúvallomásokból kiderül, hogy a lyukat elsőként Heflinger Márton vette észre, Lubajgerter Keresztély az elzárásról úgy intézkedett, hogy a lyuk falazzák be, a munkát pedig Félek János, aki egyébként kőműves volt, végezte el. Az országos per esetében nyilvánvalóan elhanyagolható mozzanatok a helytörténetírás vagy genealógiai kutatások számára is értékesek lehetnek, hasonlókból jócskán találhatunk a káptalan jegyzőkönyvében. A készülő forráskiadás bemutatása során mindenképpen ki kell térnem még a kihallgatás alapjául szolgáló kérdőpontokra. S. Varga Katalin doktori disszertációjában a pozsonyi jegyzőkönyv kapcsán jelzi ezek hiányát. „A perben felhasznált tanúvallatások kérdőpontjait e jegyzőkönyvből nem ismerhetjük meg. Azt sem tudjuk, valaha előkerülnek-e kifejezetten az 1674-es perre vonatkozó, lecta et correcta hitelesítő megjegyzéssel és a vármegye hivatalnoka által hitelesített tanúvallatások.” 18 A gályarabperrel kapcsolatos szakirodalmat áttekintve valóban feltűnő, hogy szinte sehol nem jelennek meg a konkrét kérdőpontok, mindenütt csak összefoglalóan, érintőlegesen írják körül őket. Egyetlen kivételként Thury Etele „Adatok a magyar protestáns gályarab-lelkészek történetéhez” című kötetét említhetem, ahol a 28. tételként közli a Pápán 1674 április 27-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvet. 19 Ez a kihallgatás ismert a szakirodalomban: Péter Katalin közlése szerint 20 hamisítás gyanúja miatt a csornai káptalan előtt tett tanúvallomásokat vették fel újra, az eredeti kérdőpontok alapján. A latin nyelven publikált jegyzőkönyv tartalmazza a megismételt deutrumokat is, amelyek megegyeznek a veszprémi jegyzőkönyvben található kérdőpontokkal, így joggal feltételezhető, hogy ezek a kérdőpontok voltak az alapjai az összes lefolytatott tanúkihallgatásnak. 17 Vö. S. VARGA, 2002. 51. és 209. 18 S. VARGA, 2004. 31. 19 THURY, 1912. 58–67. 20 PÉTER, 1984. 31.
