Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - F. Tóth Péter: Egy veszprémi forrás az 1674. évi gályarabper vizsgálatához
Egy veszprémi forrás az 1647-es gályarabper vizsgálatához 25 szerzésnek köszönhetően az addig hiányos jegyzőkönyvi sorozat kiegészült, így 1635től kezdve teljes sorozattal rendelkezünk. Ennek második kötetében található a tanulmányom tárgyát képező tanúvallatási jegyzőkönyv. Léte a hiteleshelyek azon sajátos jogszolgáltatási funkciójából fakad, amelyek során a felek kérésére vagy hatósági felkérésre a hiteleshelyet üzemeltető egyházi testületek (káptalanok és szerzetesi konventek) különböző jogügyleteket írásba foglalták és közhitelű okleveleket állítottak ki. Ezeket az okleveleket hiteles perbeli bizonyságként fogadták el. A vizsgált 23. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint, a pozsonyi perben felhasznált tanúvallomásokat Kardos Gergely kanonok Attyai Benedek királyi emberrel egyetemben vette fel, 1674 február 24-e és március 11-e között, több helyszínen. A március 5én megindult pozsonyi perben csak április 3-án került elő ez a jegyzőkönyv, ahol 29 tanú vallomását emelték be az eljárásba. Ez az eredetileg felvett 193 vallomásnak alig 15%-a, joggal gondolhatjuk tehát, hogy a forrás teljes terjedelmű közlése tudományos érdeklődésre is számot tarthat. Az új átírás részben módosítja a fentebb említett, a veszprémi jegyzőkönyvvel foglalkozó szakirodalom megállapításait is. A szöveg szoros olvasása nyilvánvalóvá tette, hogy a jegyzőkönyvben jócskán találhatók olykor értelemzavaró javítások, mind a szöveg, mind a tanúk sorszámozása terén. Így lehetséges, hogy az eddig elfogadottnál valamivel több tanú vallomásáról számolhatunk be, illetve a tanúvallatások helyszínei tekintetében is merültek fel kétségek. A kézirat alapján kijelenthető, hogy 1674 február 24-én Veszprémben folytak a kihallgatások, március 5-én Nagyvázsonyban folytatódtak, 6-án pedig Tihanyban. Az biztos, hogy március 11-én még Veszprémben hallgatnak meg néhány tanút, nem ilyen egyszerű a helyzet azonban a március 8-ai nap helyszínét illetően. A javításként beszúrt, nehezen olvasható szöveget az eddigi szakirodalomban kö- vetkezetesen Vámosként oldották fel, a mostani munkálatok során készített átírás alapján azonban egyértelműen Veszprémbe helyezendő a kihallgatás helyszíne. 8 Az olvasaton kívül ezt a tényt alátámaszthatja az aznap sorra került tanúk nevének összevetése egyéb veszprémi forrásokkal, ezt a munkát azonban még nem végeztük el. A tanúk nevének említése kapcsán felhívom a figyelmet a veszprémi kihallgatási jegyzőkönyvben található hatalmas névanyagra. A helytörténeti-, családtörténeti-, megyetörténeti és különböző prozopográfiai kutatások – reményeink szerint – sokat fognak profitálni a szöveg közzétételekor. A pozsonyi jegyzőkönyvből a vallomástevőkről megtudható adatok köre ugyanis jóval szűkebb, mint a most vizsgált szövegben találhatóké. A veszprémi dokumentum a 193 tanú közül 113 esetben megadja a vallomástevő foglalkozását, 147 esetben életkorát, 82 esetben vallását is. (Megállapítható, hogy túlnyomórészt a kálvinista vallomástevők felekezeti hozzátartozását tüntették fel, öszszesen 62 esetben; evangélikus és katolikus tanúknál tíz–tíz esetben közölték ezt az adatot.) A kivételesen gazdag adattartalom lehetőséget ad arra, hogy újabb mozzanatokkal egészítsük ki Veszprém és környékének 17. századi történetét, példaként a Szemcsei Ferencre vonatkozó információk közül emelnék ki néhányat. Csonkás Mihály 8 Ezúton köszönöm Jakab Réka átírással kapcsolatos észrevételeit és javításait.
