Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. szám - Forrás és Érték - F. Tóth Péter: Egy veszprémi forrás az 1674. évi gályarabper vizsgálatához

F. Tóth Péter 24 gyei levéltárában most épp egy ilyen forrás publikálásának előkészítése folyik, erről a

munkáról szeretném tájékoztatni a tisztelt Olvasókat. A veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltárának jegyzőkönyvi sorozatában az 1674es év 23. sorszámot viselő bejegyzése egyértelműen azonosítható azzal a dokumentummal, amelyet a pozsonyi perben a vád képviselője, mint a veszprémi káptalan által

felvett tanúvallási jegyzőkönyvet mutat fel. A dokumentum 39 kézzel írott oldal terjedelmű, latin–magyar szöveget vegyesen tartalmazó szöveg, ennek kivonatát tartalmazza az S. Varga Katalin által publikált pozsonyi jegyzőkönyv

1 hitelesnek tekintett szövege is. A közeljövőben megjelentetni, itt pedig bemutatni kívánt forrás nem teljesen ismeretlen a szakmai közönség előtt, részben ismerteti és részleteket közölt már belőle

Hungler József „A török kori Veszprém”

2 című munkájában, a Veress D. Csaba által

szerkesztett „Nemesvámos története” című kötet,

3 valamint Márkusné Vörös Hajnalka kollégám is publikált két tanulmányt

4 a jegyzőkönyvhöz kapcsolódóan. S. Varga Katalin „A vitetnek ítélőszékre” című alapvető munkájában

5 pedig felhívta a figyelmet egy

az Országos Levéltárban található tartalmi kivonatra,

6 amely szintén az említett 23.

számú veszprémi jegyzőkönyvvel rokonítható, és amelyet a most folyó vizsgálatba is

bevontunk. A tervezett forráskötet lehetőséget kíván teremteni arra, hogy összevethetővé váljanak a pozsonyi eljárásban olvasható tanúvallomások az eredetileg felvettekkel, abban bízva, hogy ez a munka segít majd árnyalni a gályarabperrel kapcsolatos ké-

pet, és megfelel annak a mostani szakirodalmat jellemző törekvésnek is, amely minél

több egykorú forrás bevonásával igyekszik feltárni a per történeti hátterét. Érdemes néhány mondatban magyarázatát adni annak, hogyan került a Veszprém

Megyei Levéltárba a kérdéses dokumentum. A veszprémi káptalan hiteleshelyi műkö-

désének újkori tevékenységét jól összefoglalja Jakab Réka kolléganőm 2008-ban megjelent tanulmánya,

7 most ennek a tárgyunkat is érintő főbb csomópontjait emelem ki. A

veszprémi káptalan hiteleshelyi tevékenysége a 13. századig visszamenőleg dokumentálható, így az országban az elsők egyikének tekinthető és a 19. század harmadik negyedéig, azaz a közjegyzői intézmény felállításáig működött is ebbéli funkciójában. Kivétel ez alól a 1550-es évek eleje és a 1635 közötti időszak, amikor Veszprémben nem

folyt hiteleshelyi tevékenység, a káptalani levéltárat a török dúlás elől Sopronba menekítették. A veszprémi káptalani levéltárban őrzött iratok két nagy csoportot alkotnak: a

káptalan magánlevéltára, amelynek anyagát a káptalan birtokaival és egyéb jogaival kapcsolatos iratok képezik, illetve a hiteleshelyi levéltár, ahol az úgynevezett országos

jelentőségű iratokat találjuk. Míg a káptalan magánlevéltára a mai napig a Veszprémi

Főegyházmegyei Levéltárban található, az 1950. évi 29. tvr. alapján a veszprémi káptalan hiteleshelyi, vagy más nevén országos levéltára 1969-ben a területileg illetékes közlevéltárba, azaz a Veszprém Megyei Levéltárba került. 2008-ban egy szerencsés iratbe- 1 S. VARGA, 2002. 2 HUNGLER, 1968. 3 VERESS, 1994. 4 MÁRKUSNÉ, 2004., 2005. 5 S. VARGA, 2002. 6 JEGYZŐKÖNYV KIVONAT. 7 JAKAB, 2008.