Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Forrás és Érték - Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között

Iratajándékozás a MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950–2016 között 31 osztályt ugyanis hétköznapi személyes élmények révén elég nehéz megszólítani. A tanárok sem tudják felvállalni a korábban népszerű hely-, iskola-, vagy társadalomtörté-

net kutatását, a családokkal való személyes kapcsolattartást, a régi kincsek őrzőinek

szerepét. Mivel leginkább levéltári foglalkozásra jönnek hozzánk, kötődésük az iratokhoz keveseknek van. Más értelmiségieknek sincs sok kutatói kapcsolatuk a levéltárral.

Alig néhányan vannak olyanok, akik a múlt feltárására szánják a szabadidejüket. Marad

két korosztály: a diákoké és a nyugdíjasoké. A gyerekeket levéltári órákon, sétákon,

tematikus foglalkozásokon, valamint pályázatok segítségével próbáljuk meg rávezetni

arra, hogy az otthon a fiók mélyén lévő iratok értékek, életük dokumentumai, őseik

emlékezete. Az ő közvetítésük is fontos abban a forrásmentő folyamatban, amikor kö-

zösen kell felismernünk és levéltárba való elhelyezéssel megmenteni azokat az iratokat,

amelyek információval szolgálnak számunkra a múltról. A másik korosztály a nyugdíjasoké, akik rendszeresen járnak rendezvényeinkre, olvassák kiadványainkat, ismernek bennünket, megbíznak bennünk. Az ő esetükben a bátorítás a legfontosabb, hogy elhiggyék: személyes életük és annak papír alapú dokumentuma is lehet érdekes a hely-, sőt néha a köztörténet számára, illetve őseiktől maradt, féltve őrizgetett emlékeik jó

kezekben vannak nálunk. Természetesen a többi korosztályról sem kell lemondanunk, csak másként kell

hozzájuk közelítenünk. Minthogy ma már szinte mindenki az internet bűvkörében él, a

levéltár honlapjai jó alkalmat biztosítanak a kapcsolatok kialakítására azokkal, akik elfoglaltságuk, állapotuk, koruk, vagy éppen a földrajzi távolságok miatt személyesen

nem tudnak eljönni hozzánk. A Nyíregyházát Kutatók Virtuális Klubja (nyirkuvik.hu)

honlapunk látogatottsága is bizonyítja, hogy a városlakók és városhoz kötődők élénken érdeklődnek a múlt forrásai iránt. Levéltári honlapunk is jó példa arra, hogy a gyö-

kereiket keresők szerte a világban szívesen nézegetik főként esténként és hétvégéken a

régi iratokat. Vannak, akik az itt látottak alapján keresnek meg bennünket, felajánlva a

honlapon lévő forrásokat kiegészítő dokumentumokat, képeslapokat, fotókat. A levéltári honlapon megjelentetett, az ajándékozóinkat bemutató hírek is inspirálóak. Az

egyes iratajándékokat látva döbbennek rá néhányan, hogy nekik is van hasonló iratuk,

ami értékes forrás lehet a múltkutatóknak. Mivel az internet segítségével érhető el az

érdeklődők legnagyobb csoportja, a jövőben nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy

az állandóan változó, megújuló informatikai igényeknek megfelelő fejlesztésekkel lé-

pést tartsunk. Ezek mind közvetett utak és módok, amelyek annak ellenére hatnak az ajándékozásra, hogy nem kimutathatóak. Nem úgy, mint a megfogható eredményeket kiváltó

személyes kontaktus. A régi iratok látványa, a pergamen tapintása, a raktárban a múlt

illata elvarázsol mindenkit. Minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy ráirányítsuk a

figyelmet a fiókok, szekrények mélyén lappangó iratok értékére, közgyűjteménybe kerülésének fontosságára. Egy levéltári óra után a pedagógus érdeklődése, biztatása, közvetítő tevékenysége is hozzájárulhat az ilyen típusú iratmentéshez. Addig, amíg több

levéltáros dolgozott óraadóként a helyi főiskolán, kialakulhatott az a kapcsolat is,

amely behálózhatta a megyét. A különböző településekre kikerülő történelemtanárok

ugyanis helyi bázisát képezték a múltőrzésnek. Az évfordulók, ünnepségek, pályázatok,

szakköri foglalkozások alkalmával helybeli kutatásra ösztönözték a diákokat. A szülők,