Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Forrás és Érték - Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között
Kujbusné Mecsei Éva 32 nagyszülők pedig szívesen meséltek és mutatták meg családi kincseiket. Nagy öröm volt, amikor az általuk ajándékozottakat a levéltárban tekintette meg az egész osztály. A felbukkanó értékekre felfigyelt az egész falu és tiszteletnek örvendett az, aki a közgyűjteménynek ajándékozta ősi hagyatékát. Ma ahhoz, hogy ez a kapcsolat élő legyen, olyan pályázatokra lenne szükség, amely anyagilag is támogatja a vidéki gyerekek városi közgyűjtemény-látogatását, illetve sokat segítene, ha lehetne mindenhol olyan levéltárpedagógus, aki ellátogatna a településekre és különböző típusú órákkal, rendezvényekkel helyben „varázsolna múltat”. 2. Mik legyenek a földrajzi határok? Eddigi ajándékozóink leginkább nyíregyháziak, vagy megyebeliek voltak. Nem csak azért, mert nagyobbrészt itt maradtak a régióra vonatkozó iratok, hanem mert őrzőikkel a szűk közösségben alakultak ki a kapcsolatok. Az elszármazók főként helybeli rokonaik, ismerőseik közvetítésével jutottak el hozzánk. Debrecen, Miskolc, Budapest mellett Német- és Franciaországban, valamint Romániában is él ajándékozónk, de né- hányan kerestek bennünket a szándék jelzésével Amerikából és Ausztráliából is. Mindenkinek volt megyebeli kötődése, azért döntöttek mellettünk. Persze vannak olyanok is, akik aktuális lakóhelyük illetékes levéltárát, vagy éppen az MNL Országos Levéltá- rát tisztelik meg ajándékukkal. Ekkor is közösnek kell lenni az örömünknek, illetve az ezt követő feladatnak is. Az Országos Levéltárral eredményes az ezirányú együttmű- ködés. A budapesti kollégák segítségének köszönhető, hogy részben vásárlás, részben ajándékozás révén nálunk lehet a beregi Szarka család iratanyaga, hogy megismerhetjük a régiónkat érintő, náluk őrzött iratokat, a megyebeli családi iratőrzőket, akik velük tartanak kapcsolatot, hogy bemutathattuk a fővárosi érdeklődőknek is a Mikecz család seniorát és a nekünk ajándékozott gazdag családi anyagot. A földrajzi távolság – mint látszik – eddig sem volt akadály, most pedig, a telekommunikáció századában végképp nem lehet az. Rajtunk múlik, hogy honlapjainkon, közösségi oldalainkon mennyire tudjuk felcsigázni az érdeklődést és biztosítani a tulajdonosokat arról, hogy a régiónkat érintő iratok nálunk vannak a legjobb kezekben. 3. Milyen lehetséges esetekre számíthatunk? Minden ajándékozás más és más, erre a levéltárosnak is fel kell készülnie. Míg az illeté- kességből történő átvételnek megvan az előírt rendje és módja, az ajándékozás folyamata sok mindennek a függvénye. Volt olyan ajándékozó, aki külön értesítés nélkül egyszer csak váratlanul behozott néhány táskányi anyagot, és még a hivatalos ajándé- kozási szerződés kitöltését is alig akarta megvárni. De volt olyan is, aki többször telefonált, hosszasan tájékozódott, gyakran érdeklődött, a legváratlanabb időpontokban bejött megnézni a levéltárat, a raktárat, a rendezvényeket, a kutatószolgálatban folyó munkát. Miután döntött, kis részletekben hozta be az átadandó anyagot és részletesen, hosszan mesélt minden egyes dokumentumról. Ajándékáról kérte a tételes jegyzék mellé a digitalizált anyagot is és folyamatosan érdeklődött arról, hogy kutatják-e az általa átadottakat. Legtöbben azonban előzetes egyeztetést követően hozzák be a levéltárba az adományt. Vannak olyan távol lakó, vagy idős emberek, akiket kérésükre otthonukban keresünk fel. Ilyen esetekben amellett, hogy megtiszteltetésnek vesszük,
