Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Műhelymunkák - Honvári János: Győri sztahanovisták. Horváth Ede útja a hatalomhoz

Győri sztahanivisták – Horváth Ede útja a hatalomhoz 67 hanovisták 1950 elején élmunkások lettek. Horváth Ede két hétig Galyatetőn üdült,

majd küldöttként részt vett a Sztahanovisták I. országos értekezletén, ahol – Muszka Imrével együtt – beválasztották az elnökségbe. Ott ült a teljes Politikai Bizottság és a

kormány számos tagja között az emelvényen. A tanácskozáson fel is szólalt, és április

4-e tiszteletére munkaversenyre hívta ki a Győri Vagongyár nevében a Weiss Manfréd

gyárat.

35 A tanácskozással egyidőben záruló Szakma Legjobb Dolgozója versenyen a csúcsesztergályosok között Muszka Imre mögött a 2. helyet szerezte meg.

36 Kék Zoltánnal együtt felszólalhatott az MDP II. kongresszusán.

37 1950 tavaszától (Muszka Imrével együtt) Horváth Ede ikonikus, követendő példa, nagygyűlések szónokainak állandó hivatkozási alapja lett. Hamarosan megszokta, hogy rendezvények elnökségében

foglal helyet, tisztségekkel (vállalati pártválasztmányi tag, megyei tanácstag, megyei bé-

kebizottsági tag, megyei pártbizottsági tag, országgyűlési képviselő,

38 igazgató, az

MSZMP Központi Bizottságának a póttagja,

39 majd rendes tagja), kitüntetésekkel

(Kossuth-díj,

40 Munka Vörös Zászló Érdemrend,

41 Munka Érdemrend arany fokozat,

42 Szocialista Magyarországért Érdemrend

43

) halmozzák el. A sztársággal együtt járó, a korban kiemelkedő jövedelem sem volt utolsó. Mint

korábban már utaltunk rá, a sztahanovista verseny első időszakában a vállalatokat utasították, hogy a kiugró teljesítmények után járó magas béreket fizessék ki. Sőt, a kormány a sztahanovisták érdekében eltörölte a havi 1500 Ft-os fizetés után szedett, erő- sztahanovisták első számú győri követőjéről. 1950-ben 53-szor említik valamilyen formában a nevét,

amiből 33 az első negyedévre esik, 20 az áprilistól december végéig terjedő háromnegyed évre. 1951-ben kiemelik, ezért ebben és a következő évben is csak két-két cikk foglalkozik vele. 1953 május közepéig hét

alkalommal említik, a róla szóló cikkek kitüntetésével, képviselővé történő megválasztásával foglalkoznak.

Nagy Imre kormányra kerülése után 1955. augusztus 17-ig egyetlen említés sem történik a Szabad Népben

Horváth Edével kapcsolatban. 35 Szabad Nép, 1950. február 28. 36 Szabad Nép, 1950. március 2. 37 Az MDP II., 1951. (Kék Zoltán hozzászólását lásd 178–180., Horváth Edéét 362–364.) 38 Az 1953. májusi országgyűlési választásokon Győr-Sopron megye képviselőjévé választották. 1958-ban ismét képviselőnek jelölték és természetesen meg is választották. Az Országgyűlés ipari bizottságának lett

a titkára. (Népszabadság, 1958. október 22., november 27.) 1963-ban némi kerülővel immár a harmadik képviselői ciklusát kezdte meg. (MNL OL M–KS 288. f. 5. cs. 288. ő. e. A Politikai Bizottság 1962. december 28-i ülésének jegyzőkönyve. Az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezeti Osztályának a javaslata a

Politikai Bizottságnak az 1963. február 24-én tartandó országgyűlési választás képviselő jelöltjeire.) 39 1957-ben az MSZMP Országos Értekezlete a KB póttagjának választotta. (Pártkongresszusok, 1985. 75.) Két és fél év múlva az MSZMP VII., 1962-ben a VIII. Kongresszusán ismét a KB póttagja lett. (uo. 83. és 89.) A párttestületből csak 1966-ban, a Lombos Ferenccel kirobbant és személyeskedésbe csapó vitája miatt maradt ki a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkárával együtt. Lombos ezt követően soha sem

került vissza többé a KB-ba, Horváth Ede azonban 1970-ben ismét – a póttagság intézményének

megszűnése miatt – immár rendes tagja lett a KB-nak, és ezt a tisztségét egészen az állampárt széteséséig

megtartotta. 40 1950. március 15-én Muszka Imrével közösen 20 000 Ft-os megosztott Kossuth-díjat kapott a gyorsvágás terén sztahanovista módszerekkel elért kiemelkedő eredményeiért (Szabad Nép, 1950. március 15.) 41 A kitüntetést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1953. április 4-e alkalmából adományozta a Győri Szerszámgépgyár igazgatójának. (Szabad Nép, 1953. április 4.) 42 1965-ben (MNL OL M–KS 288. f. 932. cs. 1965/10. ő. e.), valamint 1974-ben (Népszabadság, 1974. április 3.) 43 Népszabadság, 1978. november 4.