Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Műhelymunkák - Honvári János: Győri sztahanovisták. Horváth Ede útja a hatalomhoz

61 MŰHELYMUNKÁK HONVÁRI JÁNOS GYŐRI SZTAHANOVISTÁK HORVÁTH EDE ÚTJA A HATALOMHOZ A dolgozók áldozatvállalására építő szocialista-kommunista típusú

munkaversenymozgalom már több éves múltra tekintett vissza, amikor a

nagybudapesti pátbizottság választmányának 1949. augusztus 31-én tartott ülésén

megszületett a magyarországi sztahanovista mozgalom.

1 Az 1945 után elindított újjá-

építési munkaversenyek, rohammunkák, széncsaták, hídcsaták eleinte kollektívák

(üzemek, brigádok) között folytak.

2 Ezzel a módszerrel azonban nem lehetett kiugró

eredményeket kreálni, ezért 1949 őszétől a hihetetlenül magas teljesítményekkel kecsegtető egyéni versenymozgalmat kezdték preferálni. Rákosi a nagybudapesti pártválasztmányi ülésen tartott beszédében megállapította, hogy a „legszélesebben elterjeszthető és szinte minden munkásra alkalmazható versenyforma az egyéni verseny”, nálunk mégis inkább a kollektívák közötti versenyt favorizálják. Az egyéni verseny elhanyagolása odavezetett, hogy hazánkban nincs a

szakmáknak „külön ismert munkáshőse”, nálunk nincsenek Sztahanovok, Bikovok,

Pása Angelikák. „A Szovjetunióban – elevenítette fel személyes emlékeit a Magyar

Dolgozók Pártja (MDP) főtitkára – az ilyen egyéni versenyek iránt az egész város érdeklődött. Ez volt a munkások között a szenzáció, erről beszéltek a villamosokon, az

ebédlőkben. Hol vagyunk mi ettől?”

3 Természetesen a kibővített nagybudapesti pártválasztmány egyhangúlag úgy határozott, hogy a munkaversenyt „széles tömegmozgalommá kell fejleszteni” és – a verseny egyéb formáinak megtartása mellett – a fő hang- 1 Új Szó, 1951. február 24. 2 A háborús károk újjáépítésének meggyorsítását, az első hároméves terv idő előtti teljesítését célozta a

Weiss Manfréd Művek és a MÁVAG gépgyárak, vagy az Újpesti és a Soproni Textilgyárak között folyó

verseny. Ugyancsak üzemek versenyeztek 1946-ban az MKP III. kongresszusa alkalmából, illetve textilgyárak a „Dolgozz magyar – termelj többet” kampány keretében. Ezek a felülről szervezett akciók

ugyanúgy hordozták a klasszikus szocialista kampányok összes jellegzetességeit (erőforrások maximális

koncentrálása, probléma megoldása iránt megnyilvánuló fokozott központi és helyi figyelem, erős propaganda, illetve a kampány kifulladása), mint a későbbi szovjet mintájú sztahanovista versenymozgalmak. (A

kampányokról lásd: FAZEKAS–KÖLLŐ, 1990. 89–91.; a munkaverseny mozgalmakra nézve lásd: TEZs, 2008.) 3 Szabad Nép, 1949. szeptember 2.