Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Műhelymunkák - Honvári János: Győri sztahanovisták. Horváth Ede útja a hatalomhoz
Honvári János 62 súlyt az „egyéni versenyre” kell helyezni. Minden kommunista kötelessége, hogy „önként” csatlakozzon az egyéni versenyhez, és kiváló munkával mutasson példát a pártonkívülieknek. 4 Rákosi óhajára a párt és az állami apparátus néhány hónap alatt megtervezte felkutatta, kiemelte, és felépítette a sztárolt munkahősök ideáltípusát. Ezek egyike lett a győri vagongyár autóosztályának fiatal, alig 25 éves esztergályosa, Horváth Ede, akiről 1949. szeptember 16-áig, a róla szóló első országos sajtótudósítás megjelenésééig családján és szűkebb baráti-munkatársi közösségén kívül azt se tudták, hogy világon van. Az ismert győri sztahanovistákkal (Kék Zoltánnal, Baranyai Andrással, Jakab Sándorral, Nyitrai Jenővel) együtt ekkor kapcsolták be a Szakma Legjobb Munkása címért folyó egyéni versenybe. 5 Azt nem tudjuk, hogy ki szemelte ki az autóosztály fiatal esztergályosát, hogy bevonják a versenybe. Egy vagongyári pártfunkcionárius ugyanakkor nem nézte jó szemmel, hogy pártonkívüli munkás viszi el a pálmát a versenyben. 6 Ede ugyanis ekkor még nem volt tagja az MDP-nek. 7 Igaz, ezen könnyen segítettek: 1949 végén kérte felvételét az állampártba. Amikor 1949. november 25-én a vasiparban elsőként ért el 1000% feletti teljesítményt, a műszak után bement a pártirodába és jelentkezett tagjelöltnek. A megyei napilap az alábbi cím alatt számolt be a nevezetes eseményről: „Horváth Ede tagjelölt szeretne lenni … Ajánlója: 1152 százalék”. 8 A tagjelölteknek minimum hat hónapot kellett várniuk, amíg „kiérdemelték” az MDP tagságot. Horváth Edét három heti tagjelöltség után felvették az állampártba. 9 Nyugodtan a Horváth Ede körül keringő számtalan legendák közé sorolhatjuk azt az állítást, miszerint Apró Antal, az MDP Politikai Bizottságának (PB) tagja, a SZOT főtitkára és Gáspár Sándor, az MDP Központi Vezetőségének (KV) tagja csak azért utazott Győrbe, hogy az addig teljesen ismeretlen esztergályost beszervezze a sztaha- 4 Szabad Nép, 1949. szeptember 2. 5 Az első nagy országos munkaversenyt a Magyar Kommunista Párt és a Szaktanács az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriumának a tiszteletére kezdeményezte. A Szaktanács döntése alapján a Weiss Manfréd Művek vezetése hívta ki munkaversenyre a többi üzem dolgozóit. (TEZs, 2008.) A sztálini műszak idején országos hírnévre szert tevő győri sztahanovisták közül 1948 március–áprilisban egyedül Baranyai András esztergályos nevével találkozunk, aki 1948 első negyedévében 170,2%-os teljesítményé- vel a centenáriumi verseny élén állt. 6 Az 1949. november 16-i városi titkári értekezleten, ahol a szovjet típusú sztahanovista verseny beindításáról tárgyaltak, egy Rikker nevű vagongyári párttitkár kifogásolta, hogy olyanok versenyeznek, „akik nem is Párttagok. Sőt van egy, akit most állítottak be versenybe, Horváth Ede, egészen rossz beállítottságú. Mikor megkérdeztem az irodában, hogy miért van ő beállítva, azt mondták, hogy azért, mert Párttag. Nem is jelentkezett, hogy el tudja végezni ennyi idő alatt azt a munkát. […] Meg sem kérdezték, […] hanem egyszerűen beállítottak oda valakit”. (MNL GyMSMGyL XXXV. 402. 36. f. 1. fcs. 26. ő. e. Az 1949. november 16-i titkári értekezlet jegyzőkönyve.) 7 Azt még tolerálták, hogy a 200%-os sztahanovista szintet elérő munkások között viszonylag magas volt a pártonkívüliek aránya, a kirakatba állított, több ezer százalékot teljesítő sztahanovistának azonban „illő” volt kommunistának lennie. A vagongyári sztahanovisták között 1951 őszén 40%-os volt a párttagok aránya. (Győr-Sopron Megyei Hírlap, 1951. november 13.) 8 Győr Megyei Hírlap, 1949. november 26. 9 Szabad Nép, 1950. január 1. A tagjelölti intézmény, mint a „párttagság előiskolája”, az MDP 1948. évi egyesülési kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzatba került be. (Pártkongresszusok, 1985. 139–140.)
