Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Forrás és Érték - Gaálné Barcs Eszter: Levelek a tanyáról. Pest megyei tanyavilág 1968-ban
Gaálné Barcs Eszter 42 A tanyai levelek ismeretében első és legfontosabb megállapítás: a tanyai családok 1968ban is – hasonlóan a korábbi időszakokhoz – nehéz helyzetben voltak. A falutól legalább négy km-re laktak, de akár 14 km távolságban is lehettek. A Nagykátai járás és Ceglédi járás visszaküldött adatai szerint a megkérdezettek közel 75%-a nem rendelkezett bekötő úttal lakásához. A Dabasi járásban található tanyák esetében ez az arány kedvezőbb, 30% volt. Rendszerint csak gyalogút vezetett a településhez és az időjárástól függően járható vagy sáros, járhatatlan. Ennek ismeretében egyáltalán nem meglepő az, hogy a tanyán élő asszonyok arra a kérdésre, hogy mi könnyítené meg leginkább életüket, nagy arányban az utak állapotának rendezését jelölték meg. Bekötőút építését tartották szükségesnek, illetve autóbusz járat létesítését, különösen az idősek és kisgyermekes családok életének megkönnyítésére. A másik kiemelten fontos fejlesztendő terület, a tanyán élők által elérendő cél a villany bevezetése volt. A Nagykátai és Ceglédi járásból érkezett 182 kérdőívből 157 esetben válaszolták, hogy nem rendelkeznek villannyal, vagyis a válaszadók több mint 86%-a. A Dabasi járásnál ez az arány is alacsonyabb, a kérdőívet kitöltő családok 64%ánál nem volt villany. Többen írtak arról, hogy a villany bevezetésére már ígéretet kaptak. Sőt azt is említették, hogy már 25 éve van rá ígéret, de a megvalósítása még váratott magára. Az egyik válaszadó kiemelte, hogy ha lenne villany, akkor a hosszú téli estéket nem kellene petróleumlámpa mellett töltenie. A kérdőívek tanúsága szerint a tanyákon bolt szinte mindenütt található volt, az áruellátással kapcsolatban azonban már problémák mutatkoztak. Egy dabasi asszony az áru minőségét kifogásolta, frissebb árut szeretett volna látni. Leírása szerint kenyeret két naponta kapnak, zöldségfélét pedig hetente kétszer. A Dabasi járásból 93%-ban írták, hogy nincs művelődési helyiségük, illetve egy válaszoló szerint a füstös kocsma jelenti azt. A Ceglédi járásban 78%-ban válaszolták, hogy nem rendelkeznek művelődési helyiséggel. E téren a Nagykátai járásban volt pozitív eredmény a válaszadók, több mint fele, 51% írta, hogy van művelődési helyiség, többen azt is megjelölték, hogy az iskola az. A művelődési lehetőség kifejtésénél egy utólagos kézzel írt betoldásra lehetünk figyelmesek: egységesen minden kérdőíven szerepel a művelődési autó letétkönyvtára. A művelődési autók jelentőségéről a MNOT összefoglaló jelentése külön adatokkal is szolgál. A Ceglédi járás művelődési autója 4827 kötetet, a Dabasi járásé 4580 kötetet, míg a Nagykátai járásé 6060 kötetet biztosított 1967-ben a tanyavilág olvasói számára. Letéti könyvtárak is voltak, általában az iskolákban. Az asszonyok szabadidejük eltöltésére vonatkozó kérdésnél nagy arányban munkájukról írtak: főzéssel, takarítással, mosással, jószággondozással töltik. Az MNOT megítélése szerint is viszonylag kevesen válaszoltak nem munka elfoglaltsággal. A ké- zimunka, varrás, horgolás, hímzés többeknél is szerepelt, de az olvasás, gyerekekkel beszélgetés is előfordult válaszként. Egy dabasi nő írta, hogy szabadidejét tanulással, továbbképzéssel tölti. A rádió, mint szabadidős elfoglaltság többeknél is megjelenik. A Dabasi járás tanyáiról származó válaszadók 15%-a nem rendelkezett sem rádió- val, sem televízióval. Rádióval az összes válaszadók kimagasló többsége rendelkezett, a háztartásokban általában már volt ilyen készülék.
