Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Forrás és Érték - Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között

23 KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA IRATAJÁNDÉKOZÁS A MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI LEVÉLTÁRÁBAN 1950 és 2016 KÖZÖTT Az ajándékozás különleges esemény. Az ünnepi alkalom varázsában örül, aki ad és az

is, aki kap. A meghitt pillanat színesítheti a levéltárosok hétköznapjait és gazdagíthatja

az intézményre bízott gyűjteményt is, ha kellőképpen értékeljük a köz számára térítésmentesen történő iratátadást és nem csak nevezzük ajándékozásnak, hanem akként is

kezeljük. De vajon fordítunk-e kellő figyelmet erre a nem mindennapi cselekedetre, az

ajándékozó és az ajándék illő fogadására? Megfelelően kommunikáljuk-e azt a döntést,

amelyet hosszú töprengés, információszerzés, utánjárás, nehéz elhatározás előz meg?

Belegondolunk-e abba, hogy a levéltárnak átadott néhány papírlap a tulajdonosának az

őseivel való kapcsolatot, az elődeiről maradt emléket, a szeretteihez fűződő szálat jelenti? Erősítjük-e az ajándékozót abban, hogy bátran zárja le a múltja egy fejezetét az

ajándékozással, hiszen utat nyit vele a jövő számára a megismeréshez, mert a közgyűjteménybe adással fennmarad és kutatható lesz a régi történések írott tükre évszázadok

múlva is? Figyelemmel vagyunk-e arra, hogy a döntésben szerepet játszhat a családtagok felelősségteljes örökségkezelése éppen úgy, mint a levéltárról szerzett ismeretük, az

életszemléletük, az életmódjuk, a múlthoz és annak emlékeihez való viszonyuk? Fontosnak tartjuk-e megtalálni a választ arra, hogy a világ állandó változásának, a modernizálódásnak, a lakókörnyezetünk, a térkihasználásunk átalakulásának következtében

feleslegessé váló emlékeket miként mentsük meg. A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának gyűjteményét hat évtized alatt két és félszáz ajándékozó gyarapította. Az adomány levéltárba jutása azonban véletlenszerű. Az 1990-es évekig betérni is csak kevesen mertek a

„titkok tárába”, de még napjainkban is elsődleges feladatunk a nyitott levéltárrá válás,

az intézmény munkájának, gyűjteményének a megismertetése és annak tudatosítása,

hogy a személyes történelem forrásai is lehetnek értékesek a köztörténet számára. Kü-

lönböző módon igyekszünk bátorítani mindenkit, hogy mielőtt a szemétbe dobná a

nagyi örökségét, a nemzedékről nemzedékre szállt, megsárgult, elrongyolódott papírokat, érdemes megnézetni szakemberrel, sőt a levéltárnak ajándékozni a maradandó értékűeket. Az elhatározáshoz azonban elengedhetetlen a közbizalom, amelyet a szemé-

lyes kontaktus mellett ma már sokféleképpen erősíthetünk. A levéltár gyűjteményéről,