Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Hírek - Új intézményvezetők: - Cseh Gergő Bendegúz

Hírek 86 megkövetelte az intézménytörténeti, archontológiai kutatások beindítását, majd ezek

eredményeinek közzétételét is. Ugyanezen iratanyag hiányosságai pedig ráirányították a

figyelmemet a klasszikus állami levéltári iratok fogyatékosságaira, a kollektív emlékezet

forrásainak a kibővíthetőségére: ezért is kezdtem/kezdtünk az elmúlt években alaposabban is foglalkozni magániratok, hagyatékok gyűjtésével, vagy oral history interjúk

készítésével. A titkosszolgálati iratok azonban nem csak ezen a téren jelentettek új kihívásokat: a levéltári szakma egyik nagy újkori dilemmája, a kutatás szabadságának és a

személyes adatok védelmének kettőssége itt hatványozottabban jelentkezett és jelentkezik ma is. Biztos vagyok abban, hogy ez a kérdéskör sokáig izgalomban fogja tartani a hazai és nemzetközi levéltári területet, és úgy sejtem, ebből a közös szakmai izgalomból ki fogom venni a részem a jövőben is. Milyen intézményképet látsz magad előtt? Az állambiztonsági iratokat és az azt kezelő levéltárat rengeteg téves előítélet övezi ma

is. Az egyik ilyen közkedvelt toposz, hogy egyszer végre le kellene zárni a múltat és

mindent nyilvánosságra kellene hozni. Szegény történész szakma lehúzhatná a rolót,

ha a történelem bármely szakaszát le lehetne zárni. Szintén beívódott a köztudatba,

hogy itt minden anonimizálva ismerhető csak meg, az igazi nagy titkokat máig rejtegetjük, bezzeg ezeket a kérdéseket külföldön már sokkal jobban megoldották. Kollégá-

immal közel húsz éve dolgozunk azon, hogy ezeket a tévképzeteket eloszlassuk, mára

már mutatkoznak ennek a munkának az eredményei. Ezen az úton kellene továbbra is

haladnunk, hogy az ÁBTL egy nyitott, politikamentes, a társadalmi tudatba jobban beágyazott, szakmailag is hiteles, az információs kárpótlást a leghatékonyabban szolgáló

levéltár legyen. A modern levéltárak ma már amúgy is elsősorban az egyéni és közösségi identitáskeresés helyszínei, ehhez pedig az ÁBTL speciális iratanyaga kimeríthetetlen forrásként szolgál. Ezeknek a céloknak egyik közvetlen előfeltétele, hogy a jelenlegi, időben lezárt

gyűjtőkört feloldja a törvényhozó, és az ÁBTL az 1990 utáni titkosszolgálati iratok tekintetében is illetékességet kapjon. Másik fontos probléma az általunk őrzött iratanyag hiányos volta, ezen a téren

(is) rengeteg tennivalónk van még. A hazai levéltárakban őrzött állambiztonsági vonatkozású anyagok virtuális egyesítése, a külföldi társintézményekben végzett iratfeltárá-

sok, vagy a személyes irathagyatékok gyűjtése vezethet el bennünket a meglévő fehér

foltok csökkentéséhez. Mindehhez nagy szükség van a hazai levéltárakkal való haté-

kony együttműködésre, ezért komoly figyelmet kívánok fordítani az ÁBTL intézményközi kapcsolataira és a kölcsönös érdekeltségen alapuló kooperációra. Milyen módon képzeled el az ideális intézmény megvalósítását? A szükséges személyi, szervezeti változásokon javarészt már túl vagyunk, ezek remé-

nyeim szerint jelentős mértékben szolgálni fogják a feladatok hatékonyabb ellátását. A

levéltár jelenlegi együttműködési megállapodásait kivétel nélkül áttekintjük, és folyamatban van számos új kooperációs program beindítása hazai kutatóhelyekkel és külföldi partnerekkel egyaránt. Nagy energiákat fordítunk az állampolgári adatszolgáltatási

határidők csökkentésére, jelenleg azonban a gyorsan növekvő számú megkeresések

éppen ellene hatnak ezeknek a törekvéseknek. Az ÁBTL nyitottságát és (el)ismertségét