Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Hírek - Új intézményvezetők: - Cseh Gergő Bendegúz
Hírek 87 leginkább a közművelődési, oktatási programok szolgálhatják, ezért középiskoláknak, egyetemeknek is kínálunk a jövőben előadásokat, intézménylátogatásokat, vagy akár az interneten keresztül hozzáférhető oktatási segédanyagokat. Mindezt igyekszünk a lehető legtöbb és legkorszerűbb információs csatornán is szolgáltatni, enélkül ugyanis ma már minden közgyűjtemény halálra, de legalábbis feledésre van ítélve. Az egykori titkosszolgálatok iratanyagának foghíjas volta nem csak a levéltár saját problémája: mivel az információs önrendelkezési jog biztosítását csak a mi intézmé- nyünk számára írja elő a törvény, az ÁBTL elemi kötelessége mindent megtenni az állambiztonsági vonatkozású források „gyarapítására”. Ez természetszerűleg jelenti a jelenlegi szolgálatoknál lévő, 1990 előtt keletkezett iratok mind szélesebb körének átvé- telét (ez nyilvánvalóan nem rajtunk múlik elsősorban), a magyar levéltárakban őrzött állambiztonsági iratok digitalizálását és saját anyagunkkal való virtuális kiegészítését, a román, szlovák, cseh, német, lengyel társintézményekben (és egyszer talán a moszkvai levéltárakban) őrzött, magyar vonatkozású iratok másoltatását, az egykori áldozatok személyes irathagyatékainak feltárását és gyűjtését, vagy az állambiztonsági történetek egykori szereplőivel történő oral history interjúk készítésének felgyorsítását. A fent jelzett változások legfontosabb előfeltétele persze leginkább a résztvevőkben rejlik: ha komolyan vesszük a „nyitott levéltárak” és a „szolgáltató közgyűjtemény” koncepcióját, akkor ahhoz nyitottságra képes és kész, szolgáltatásra alkalmas munkatársak és hozzáállás szükséges. Melyek lennének a legsürgetőbb/legfontosabb tennivalók? Jelenleg legfontosabb gyakorlati feladatnak a levéltár befogadóképességének növelése látszik: iratraktáraink gyakorlatilag megteltek, ezért sürgős megoldást kell találnunk újabb iratőrző helyiségek kialakítására az Eötvös utcai épületen belül. A folyamatosan növekvő állampolgári és kutatói érdeklődés további sürgető kérdéseket is felvet: a levéltár informatikai szolgáltatásainak fejlesztése, az oktatási és PR-tevékenység kiszélesítése vagy az iratfeltárási és digitalizálási programok bővítése a korábbiaknál nagyobb személyi és anyagi ráfordításokat követel meg, a fent jelzett szervezeti és személyi változások már jórészt ezt a célt szolgálták. A fejlesztéseknek jelentősek a költségei, ezért a rendelkezésre álló anyagi erőforrások felhasználásánál is szükség lesz hangsúlyváltá- sokra, új finanszírozási lehetőségek és módszerek keresésére.