Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Kilátó - Horváth J. András: Levéltárértelmezés, forrásértékelés és levéltárhasználat az Archivar 2010—2016 közötti évfolyamainak vezető írásaiban
Levéltárértelmezés, forrásértékelés és levéltárhasználat az Archivar 2010-2016 évfolyamainak számaiban 73 kus portálok és az online galériák fenntartásának és aktualizálásának költségkihatásairól is, és a megoldást a digitalizálás intenzívebbé tételében látja. Az elmúlt két évtizedben a német levéltárak jelentős erőfeszítéseket tettek a nyilvánosság fokozása érdekében. Joggal állapítja meg a szerző, hogy a demokratikus politikai kultúra nem érhető el, ha az alapvető forrásokat nem tesszük széleskörűen hozzá- férhetővé. A hagyományos kiállítások, nyitott napok, sokrétű kiadványok mellett a „digitális fordulat” következtében az online közzététel is egyre nagyobb szerepet játszik. Intézményi információk, majd levéltári metaadatok kerültek fel fokozatosan az internetre, majd a technikai lehetőségek függvényében a levéltári feltárómunka eredményei is. A szerző úgy véli, záros határidőn belül minden német levéltár anyagának alapadatai egy zárt rendszeren belül hozzáférhetők lesznek. Digitális reprodukciók érhetők el tö- megesen az egyes oldalakon. Ám az online-közzétételnek mégis többnek kell lennie, mint egyfajta kiállításnak a kiválogatott iratokból. A Bundesarchiv már több mint 15 éve prezentálta honlapján az első digitális iratokat (Galéria). Ezek főként a mindennapi munka során feltárt különféle anyagok voltak. A galéria fontos lépést jelentett a nyilvánosság felé, hozzájárult az általános törté- neti-politikai képzéshez, ám még nem rendelkezett rendszeres építkezési tervvel. A témaválogatás széleskörű volt, s a prezentációt a vizuális hatás szempontja uralta; ezek messze felülreprezentáltak voltak a levéltári iratok arányához képest. Valójában – véli a szerző – az iratok megjelenítési és értelmezési nehézségei (semmiképpen sem analóg voltuk), valamint az a körülmény, hogy az esztétikai érték nem mindig esik egybe a tartalom jelentőségével – képezi az igazi problémát. A galéria elismertségére utal ugyanakkor, hogy számos más online felület vesz át innen tartalmakat. A szerző ezt követően visszatekintve az I. világháborús, valamint a német újraegyesítés alkalmából készített kiállításokra, a közeljövő két évfordulója alkalmából megvalósítandó közös tematikus portál ötletére – Németország két világháború után (a weimari köztársaság 100., illetve a II. világháború 75. évfordulója) – veti tekintetét. Bár nem tisztázott a rendelkezésre álló erőforrások kérdése, ezen feladatok elől nem lehet kitérni, feltéve, hogy a levéltár nem akar marginalizálódni. Mivel rendelkezésre állnak a technikai feltételek, már az évforduló előtt is közzé lehet tenni a dokumentá- ciót, amit az általános online keresőplatformon is könnyűszerrel el lehet érni. Egész irategyütteseket is prezentálni lehet ily módon, ami elrugaszkodást is jelenthet a kiállí- tási vagy tematikus paradigmától, és az online-levéltár, avagy a digitális olvasóterem képzetét vetíti elénk. Összekötve az elháríthatatlant a szükségessel és a fontossal, merült fel az iratok online prezentációjának átfogó ötlete: „Deutschland in zwei Nachkriegszeiten”. Olyan levéltári anyagokat dolgoznának fel kontextuális adatokkal együtt (iratok, fotók, filmek, hangzóanyag), amelyek tematikai és kutatási szempontból is alapvető jelentőségűek. A weimari köztársaság-témára vonatkozó iratok kiválasztásánál az értelmezés különféle lehetőségeit biztosítanák, nem csupán egy végleges narratíva lehetőségét. Weimart ennek megfelelően nem elsődlegesen a bukás perspektívájából dokumentálnák, hanem a siker reményével kecsegtető német parlamentáris demokrácia kísérlete gyanánt is.
