Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Kilátó - Horváth J. András: Levéltárértelmezés, forrásértékelés és levéltárhasználat az Archivar 2010—2016 közötti évfolyamainak vezető írásaiban
Horváth J. András 74 A felhasználó-központú iratprezentációnak levéltárközi együttműködés keretei között történő megvalósítását ismerteti ugyanennek a lapszámnak a DAF-projektről szóló közleménye. 20 A reformációs jubileumra való emlékezés szövetségi szintű és pénzügyileg is tá- mogatott ügyüttműködést tett lehetővé Hessen, Sachsen-Anhalt és Thüringia állami levéltárai között egy közös projekt keretében. Bár a reformáció alapdokumentumai közül igen sokat kiadtak, ám – érvel a cikk szerzője – az új felhasználók csoportjai és az új technikák együttesen indokolják a kezdeményezést, amelynek révén a levéltárak már nem csupán tudományos, hanem széleskörű érdeklődést is kielégítenek. A reformá- ció digitális levéltárát („Digitales Archiv der Reformation”) 2015. november 3-án mutatták be. A kétmodulos dokumentumprezentáció az iskolásoktól a tudományos szakemberekig kívánja kielégíteni a forrásigényeket: a részben eltérő forrásfelhasználás részint a helytörténészek, részint a tudósok igényeit kívánja kielégíteni. A levéltárosok is megérkeztek már a Web 2.0 világába. A Facebookon a felhasználók és kollégák által kommentelt aktuális levéltári hírek, a Twitteren rövid kis megbeszélések olvashatók. Tematikus blogok fókuszálnak történeti eseményekre. Mindez aktív szerepre ösztönzi a levéltárakat. Ámde nem késztet továbbmenő használatra a szociális média? Adódik-e vajon lehetőség a klasszikus munkaterületnek, mint a kutatóteremnek a virtuális térben való pótlására? – Teszik fel a kérdést a 3. szám szerkesztői. Különösen érdekes fénytörésbe helyezi ezeket a kérdéseket a kölni levéltár összeomlá- sának tragédiáját megélt igazgató tollából született cikk. 21 Mind a másolati digitális, mind az eredeti elektronikus iratok használatának perspektíváira vonatkozó kérdések sorát veti fel a szerző, s eközben megpendíti azt is, hogy az újfajta használat milyen hivatásképet eredményez a levéltárosok között. Az egyik – ma már egyre inkább kifutó értelmezésmód – szerint a digitális anyag csak a mikrofilm egyfajta minőségi változata, s az internetelérés csak kiterjesztett hozzáférési lehetőségként szolgál. Ma még azonban nem jósolható meg igazán a digitalizáció távlata. A kölni szituáció ugyanakkor a digitális verzió fokozott jelentőségére figyelmeztet, s nyilvánvaló, hogy amilyen gyorsan csak lehet, mennél több anyagot kell átmenteni ebbe a változatba. Az igazgató nem ad hosszú időt az eredeti, papíralapú iratoknak, ám úgy véli, hogy azok főként bizonyos segédtudományi stúdiumokhoz szükségesek, valamint jogbiztosítási szempontból is nehezen kiválthatók. Történészkörökben már elkezdődött a digitális hozzáférhetőség elfogadása. Ennek nagy hátránya, hogy kezdenek leszokni az eredeti anyag használatáról és komolyan vehető kutatási projektek is csupán a digitálisan hozzáférhető iratokra korlátozódnak. A digitális állománnyal rendelkező könyvtárak lassanként kutatóhelyként funkcionálnak, s a regesztakiadásoknak is ilyen értelemben negatív a hatásuk. 20 B LAHA , D AGMAR : Das „Digitale Archiv Reformation – Schriftzeugnisse aus den staatlichen Archiven in der Mitte Deutschlands”. Archivar. Zeitschrift für Archivwesen. 69. évf. 2016. 1. sz. 10 – 15. 21 P LASSMANN , M AX : Archiv 3.0? Langfristige Perspektiven digitaler Benutzung. Archivar. Zeitschrift für A rchivwesen. 69. évf. 2016. 3. sz. 219 – 223.
