Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Forrás és Érték - Kocsis Piroska: A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig
Kocsis Piroska 38 adományozás Turulban megjelent cikkét, valamint a Századok című történelmi folyó- iratban „A Teleki család római szent birodalmi grófsága” című cikk fotókópiában való megküldését jelentette. A Teleki iratok átadása az Országos Levéltárnak Az 1956. márciusi levélváltás után sok évre megszakadt a kapcsolat Teleki és a magyarországi hivatalos szervek között. Ennek okát nem ismerjük. A Külügyminisztérium 1973. február 6-án levelet küldött Borsa Ivánnak, amelyben jelezte, hogy a Buenos Aires-i nagykövetség által felterjesztett csomagot megküldték az Országos Levéltárnak. A csomag a Teleki Andor birtokában lévő történeti értékű dokumentumokról készült mikrofilmeket tartalmazta. Borsa Iván 1973. február 15-én levelet írt a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatóságának, amelyben xerox másolatban megküldte a Kü- lügyminisztérium értesítését, majd jelezte, hogy „ezzel a mikrofilmküldeménnyel Teleki Andor családi iratainak mikrofilmezése befejeződött, és pont került a Teleki családi iratok átvételére. 73 Teleki Andor 1974. február 19-én – ekkor már közvetlen – levélben fordult Borsa Ivánhoz, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyetteséhez, megjegyezvén, hogy „már nagyon régen nem jelentkeztem”. A levélben Teleki arról tudósított, hogy a nála levő eredeti iratokat, főként „az Esterházy család kolozsvári levéltárának megmaradt csonkját”, (melyet évekkel ezelőtt mikrofilmeztetett és küldött meg Borsa Ivánnak az argentin magyar követség útján) és a bekötött levelezéseket (melyeknek mikrofilmjei már az Országos Levéltárban vannak) szeretné Borsának megőrzésre elküldeni. Az elküldésre szánt csomag súlya 6–8 kg. A levél szerint Teleki az iratok átadása előtt tájé- kozódni szeretne arról, hogy annak átvételére és elküldésére a Külügyminisztérium utasíthatná-e az argentin magyar nagykövetséget? Ha igen, akkor azt is szeretné tudni, hogy átvételt igazoló papirost kérhet és kaphat-e? Természetesen nem gondolt pontos leltárra, hiszen több száz levélről volt szó, csupán az anyagnak legalább „sommás tárgyi megjelölésére”. „Miután nincsen gyakorlatom az ilyen természetű eljárásokban, teszem fel ezeket a kérdéseket”. Véleménye szerint az lenne a legegyszerűbb, ha a levéltári anyagot több, Teleki címerrel lepecsételt csomagban „ismeretlen” vagy meg nem nevezett tartalommal adná át, amely esetben csak a csomagszámról kellene átvételi elismervényt kapnia. Kérte Borsát, hogy „nagyon lekötelezné”, ha kérdéseire mielőbb választ adna, hogy a szükséges előkészületeket megtehesse. Tudomása szerint a követség évente csak 2–3 futárt indít és nem szeretné a végrehajtást „túl hosszúra kinyújtani”. Teleki ekkor már 72 éves volt, számára egyre sürgetőbb volt az iratok átadása. Nem tudni mi okból, de korábban visszatartotta a) az utolsó gróf Gyulaffy László (erdélyi bécsi udvari kancellár) 2 db saját kezűleg írt, egykorú bőrkötéses tanulókönyvét 1715–1716-ból, b) gróf Bánffy Ágnes (később Esterházy Jánosné) Bécsből szüleihez intézett leveleit (kit annak idején Mária Terézia uralkodásának idején karhatalommal Erdélyből az Udvarhoz vittek és katolikus hitre térítettek), valamint 73 MNL OL XIX–I–4–ab–Szig. Biz. B.003/1973.
