Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Forrás és Érték - Kocsis Piroska: A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig
A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig 37 kintettel azonban arra, hogy azok történeti értékkel rendelkeznek, cserébe filmnegatí- vokat kell adnia. Teleki a kérésnek készséggel eleget tett. Megállapodtak abban, hogy annyi filmnegatívot ad, ahány oldal az általa kért irat. A megküldött irat 150 oldalas volt, ennek megfelelően 150 filmnegatívot készíttetett Teleki saját költségére. A Levéltár egy korábbi levelében közölte, hogy a többi iratról is fényképmásolatot szeretne, ezért még további 158 filmnegatívot és 42 fényképmásolatot kértek Telekitől. A mintegy 527 argentin pesóba került filmnegatívok a már megküldöttekkel együtt felölelték azt az anyagmennyiséget, amelyről Teleki az Országos Levéltár részére összefoglalót készített. Teleki ekkor is felajánlotta, hogy a többi, jegyzékbe nem vett irat megtekinté- sét lehetővé teszi a követség kultúrattaséja számára. 1956. március 15-én Nagy Sándor ideiglenes ügyvivő a külügyminiszternek készí- tett jelentésében arról számolt be, hogy 1956. február 18-án Major Sándor követségi titkár megtekintette Teleki Andor levéltárának eddig jegyzékbe nem vett részét, ami Bálint Kálmán, magyar származású kereskedő lakásában volt elhelyezve. Bálint Kálmán mintegy 30 éve élt külföldön, először Franciaországban, majd 15 éve Argentínában, ahol jól menő export–import vállalata volt. Elsősorban Chilében tevékenykedett. 1954-ben járt Magyarországon az egyik külkereskedelmi vállalat vendégeként. A há- romhetes magyarországi tartózkodás jó benyomást tett rá. Járt többek között a Győr közelében lévő Petneházán, ahol 30 évvel ezelőtt, mint gazdasági akadémiát végzett kezdte pályafutását az Esterházyak szolgálatában. Az iratok megtekintésénél jelen volt Teleki Andor és Bálint Kálmán is. A jelentés írója szerint Telekinek Bálint Kálmánhoz fűződő barátsága valószínűleg párizsi eredetű, ahol Teleki hosszabb időt töltött. Telekinek jegyzékbe nem vett irattára mintegy 8–10 könyvbe kötött levelezésből állt, amely két vagy több ember között lezajlott levelezés anyagát tartalmazta. Egy-egy könyv mintegy 250 írott oldal terjedelmű. A levelezés között megtalálható Toldalaghi László grófnak szüleihez írt levelei a 18. század második feléből, amelyek Svájcból és Németországból keltezettek és személyes tartalmukon túlmenően adatokat és véleményt tartalmaznak az ottani szokásokról, ételekről, árakról. Egy másik könyvben az Esterházyak levelezése volt, amelyek között szerepelt Esterházy Dénes (?–1895) gróf 1853-ban keltezett levele, amelyben elítélően írt az 1848as forradalomról. A levelek túlnyomó része – a követségi titkár szerint – érdektelen személyes dolgokat tartalmazott. Az egyes kötetekről Nagy Sándor ideiglenes ügyvivő a Külügyminisztériumnak rövid tartalmi kivonatot készített. Véleménye szerint részletes, levelenkénti tárgymutató készítése az anyag „óriási” terjedelme (több ezer levél) miatt nem volt lehetséges, mivel mindegyik levélnek más és más a tárgya. Amennyiben a Levéltár „érdekesnek találná az anyagot” Teleki felajánlotta: ha megbíznak benne, akkor az ő megítélése szerinti legérdekesebbekről mikrofilmet készíttet. A követség titkára elfogadhatónak találta Teleki ajánlatát. Elképzelése szerint ez lenne a legjobb megoldás, mivel Teleki jól ismeri az anyagot, és a vele folytatott többszöri beszélgetés alapján úgy vélte, hogy e tekintetben megbízhatnak benne. A másik megoldás, ha mikrofilmeztetik az egész anyagot, ami kb. 6–800 pesóba, kb. 160–180 dollárba kerül. Teleki ez alkalommal átadott egy levelet a Levéltárak Országos Központjának címezve, amelyben új formában megismételte korábbi kérését. Ez a Garázda címer-
