Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Forrás és Érték - Kocsis Piroska: A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig

Kocsis Piroska 36 hogy a Levéltárak Országos Központja vállalja a Teleki Andor által kért könyvek kiküldésének adminisztrálását és az ezzel kapcsolatban felmerülő költségeket. A küldemény továbbítását a Külügyminisztérium vállalta. Kérték a követséget, tájékozódjon

Telekinél arról, hogy a tulajdonában lévő könyvek kinél vannak elhelyezve. Végezetül

utasították a Buenos Aires-i követség kulturális attaséját, tekintse meg a Teleki birtokában lévő teljes levéltári anyagot, és erről részletes tájékoztatást küldjön a LOK-nak. Feltételezték, hogy a Teleki által készített jegyzék „nem feltétlenül a mi szempontunkból legfontosabb anyagokat tartalmazza”, s egy „átfogó tájékoztatás nagymértékben

megkönnyítené a filmezés további sorrendjének megállapítását”.

71 A Külügyminisztérium 1954. szeptember 28-ai válaszlevelében közölte, hogy a

könyvek külföldre küldésénél a magántulajdonban lévő könyveket rendes postai csomagként lehet kiküldeni, előtte azonban azokat be kell mutatni a Kiadó Tanácsnál,

amely a reakciós könyvek kivételével engedélyezi azok kiküldését. A „jelenleg” forgalomban lévő könyvek kiküldésének pedig az a módja, hogy Teleki magyarországi megbízottja valamelyik állami könyvesboltban megvásárolja a könyveket, és kéri a könyvesboltot, hogy azokat a „Kultúra” Könyvterjesztő Vállalaton keresztül továbbítsa a

megadott címre.

72 A következő levélváltásra 1955 januárjában került sor, amikor a könyvek küldé-

sének sorsáról értekeztek. Betegségére hivatkozva Teleki csak 1955. március 3-án válaszolt a követségi attasénak. Levelében jelezte, hogy hallgatásának oka részben az volt,

hogy Budapestről nem kapta meg megmaradt könyveinek listáját. 1955 októberében a követség az Oktatásügyi Minisztériumon keresztül tudomást

szerzett arról, hogy Teleki Andor levélben magyarországi rokonához fordult és kérte

néhány, a Teleki családra vonatkozó irat kiküldését. A magántulajdonban lévő iratok a Levéltárak Országos Központjának szakvéleménye alapján „jelentősebb történeti érté-

ket nem képviselnek”, így az Oktatásügyi Minisztérium, mint illetékes szerv, engedé-

lyezi azoknak az országból való kiszállítását, az engedélyért azonban cserébe fényképmásolatokat kért minél nagyobb mennyiségben a Telekinél lévő történeti értékű iratokról. Erről a követségen keresztül Telekit is értesítették. Helyesnek tartanák, ha élnének

Teleki ajánlatával, hogy a sajtóattasé látogassa meg, és nézze át a Teleki birtokában lé-

vő iratokat. Ez azért is fontos lenne, hogy összehasonlítást tehessenek a Teleki által átadott lista (ami szerintük hiányos) és a tényleges mennyiségű anyag között. A következő találkozóra 1956. január 6-án került sor. A követség kérte Telekit,

hogy minél előbb keresse fel a követséget. Amikor Teleki megjelent a követségen, kö-

zölték vele, hogy a magyar hatóságok engedélyezték az általa kért iratok kiküldését, te- 71 MNL OL XIX–I–2–043–2–1954. 72 A könyvterjesztés 1949-től a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozott. Létrejött a Könyvterjesztő Nemzeti Vállalat, amely az állami kézben lévő könyvtárakat és azokat a könyvesboltokat foglalta

magában, amelyek jogutód nélkül maradtak. E szervezetekből vált ki 1950-ben a kiskereskedelem irányítá-

sára a Könyvesbolt Kiskereskedelmi Vállalat. Ezen vállalatok, valamint a Szikra Könyv- és Propagandaanyag Terjesztő Vállalat összevonásával jött létre 1951-ben az Állami Könyvterjesztő Vállalat, amely megindította az országos könyvesbolti hálózat kiépítését. A kiadói, nyomdai és terjesztői feladatokat a Kiadói

Főigazgatóság látta el, amelyet 1954-ben hoztak létre. A Kiadói Főigazgatóság által kiadott nyomtatási engedély nélkül egy mű sem jelenhetett meg. A Kiadói Főigazgatóságon belül létezett egy Kiadói Osztály,

amely a kiadók elvi irányítását, illetve felügyeletét végezte.