Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Forrás és Érték - Kocsis Piroska: A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig
A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig 31 Közben, 1953. március 16-án a Buenos Aires-i követség ideiglenes ügyvivője levélben tájékoztatta Molnár Erik 60 külügyminisztert az ügy állásáról. Az ügyvivő levelében beszámolt arról, hogy a Teleki-levél vétele után a követségen személyesen találkozott Teleki Andorral annak érdekében, hogy meggyőződjön szándékának komolyságáról. Az első megbeszélt találkozó nem sikerült, mivel a követség a látogatást, a farsangra való tekintettel visszamondta, amelyért az ügyvivő telefonon bocsánatot kért Telekitől, majd újabb találkozót kezdeményezett. A találkozó létrejött. Teleki az ügyvivővel történt tárgyalása után átadta a Levéltárnak írt levelét, és kérte a követséget annak továbbítására. Az ügyvivő részletesen beszámolt a Külügyminisztériumnak a Telekivel való találkozásról. Teleki elmondta, szívesen áll az Országos Levéltár rendelkezésére és hajlandó a kompenzációt lebonyolítani. Nem titkolta, hogy a lajstrom készítése nehézsé- gekbe ütközik számára, mivel a magával hozott iratok helyszűke miatt nincsenek a saját lakásán, azokhoz nem fér hozzá és barátja, akinél a dokumentumokat elhelyezte, nincs Buenos Aires-ben. Kérte az ügyvivőt, hogy addig, amíg alkalma lesz a birtokában lévő eredeti okmányokat lajstromozni és a lajstromot a Levéltárnak megküldeni, addig a Levéltár az általa kért okmányokról készíttessen fotókópiát és azokat küldje el szá- mára. Az így elküldött felvételekért kész azonnal letétbe helyezni a követségen a Levéltár által megállapított ívenkénti díjat. Tájékoztatta az ügyvivőt arról is, hogy a levelében említett fotózási nehézségek már nem állnak fenn, mivel talált olyan fényképészt, aki képes mikrofilmfelvételt készíteni okmányokról. Az ügyvivővel történt beszélgetés során felvetette, nagyon szeretné, ha a levelezés – az eddigiektől eltérően – gyorsabbá válna, mert számára „igen sürgős volna” a kért másolatok mielőbbi megszerzése, s nem szeretné, ha minden egyes levél „megfordulására” egy évet kellene várnia. Az ügyvivő közölte Telekivel, minden reménye meg lehet arra, hogy a jövőben gyorsabbak lesznek a „levélfordulók”. A találkozás végén Teleki utalt arra is, hogy hajlandó a későbbiekben a birtokában lévő eredeti okmányokat a Levéltárak Országos Központjára hagyományozni minden megkötöttség nélkül. Azt azonban nagyon szeretné, hogy az általa adományozandó iratok egy helyen őriztessenek a többi Teleki irattal együtt. Az ügyvivő közölte, hogy „ez kézenfekvő, másképp el sem képzelhető”. A találkozót a bizalmatlanság légköre lengte körül, mivel a Teleki által elmondottak alapján a követség arra a következtetésre jutott, hogy Teleki a birtokában lévő okmányokról nem szándékozik a Levéltár részére mikrofilmeket készíttetni, hanem csupán megtévesztésül tett arra ígéretet. A követség szerint fennállt annak a veszélye is, hogy amennyiben Teleki megkapja a Levéltártól a számára szükséges mikrofilmeket, azoknak csupán darabonkénti két forint árát téríti meg és megtagadja a Levéltár által kért mikrofilmek küldését. Ennek elkerülése érdekében helyesnek tartanák, ha a Levéltár mindaddig nem adja át Telekinek a kért mikrofilmeket, amíg Teleki a követségnek nem adja át a Levéltár által kért mikrofilmeket. Az argentin követség ideiglenes ügyvivője javasolta, hogy a Levéltárak Országos Központja válaszlevelében közölje Telekivel, hogy a Teleki-diploma mikrofilmeztetése folyamatban van, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a filmekért nem pénzt, hanem mikrofilmeket kér. A filmcsere lebonyolítására a Levéltár ajánlja fel, hogy a mikrofilmeket 60 Molnár Erik (1894–1966), kommunista politikus, jogász, történész, filozófus, közgazdász. 1944 és 1956 között valamennyi kormányban szerepet vállalt.
