Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Forrás és Érték - Kocsis Piroska: A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig
Kocsis Piroska 32 eljuttatja a Buenos Aires-i magyar követségre, amit Teleki akkor vehet át, amikor átadja a követségnek a Levéltár által kért megfelelő számú mikrofilmet. A Molnár Erik külügyminiszterhez ír levelében az ügyvivő közölte, hogy a levéltárat elsősorban nem a felvételenkénti két forint, hanem a Teleki birtokában lévő eredeti iratokról készítendő felvételek érdeklik, mivel az Országos Levéltárban található Teleki-anyag kiegészítése a célja. Az ügyvivő azon véleményének adott kifejezést, hogy a Levéltár valószínűleg eleget fog tenni ezen kérésének és a kért felvételeket elkészítteti, függetlenül attól, hogy Teleki küld-e vagy sem a birtokában lévő okmányokról felvé- teleket. Az ügyvivő a továbbiakban javasolta, hogy az Országos Levéltár készíttesse el a Teleki által kért iratokról a filmfelvételeket és azt a legközelebbi futárral küldje el a követségre. Eközben feltehetően a Teleki által ígért lajstrom is elkészül és a Levéltárnak módjában áll kiválasztani azokat az „érdekes példányokat” fotózás céljából, amelyekre szüksége van. Egy 1953. április 13-án keltezett levélben a Külügyminisztérium értékelte az ügyvivő által leírtakat, s közölte Buenos Aires-i követségével, hogy véleményük szerint Telekinek a Levéltár kérésére adott válasza, amely szerint az iratokhoz pillanatnyilag nem fér hozzá, arra enged következtetni, hogy nem őszinte a mikrofilmek elkészítteté- sére vonatkozó ígérete, hanem azt csupán a számára szükséges filmek megszerzése érdekében hangoztatja. Ha megkapná a mikrofilmeket, minden valószínűség szerint kitérne azok készíttetése elől. A Levéltár által megállapított csekély összegű ívenkénti dí- jat azonnal hajlandó letétbe helyezni, valószínűleg azért mondta, hogy később hivatkozhasson a filmek ellenértékének teljes kiegyenlítésére. Éppen ezért nem tartották helyesnek, hogy az ügyvivő kifejezést adott azon véleményének, amely szerint „a Levéltár valószínűleg eleget fog tenni ezen kérésnek és a kért felvételeket elkészítteti részére”. 61 A Felsőoktatási Minisztérium 62 1953. március 6-ai levelében tájékoztatást kért a Külügyminisztériumtól a Teleki-ügy állásáról, illetve a várható további fejleményekről annak érdekében, hogy a felügyelete alatt működő Levéltárak Országos Központjának a megfelelő tájékoztatást megadja. 1953. április 21-ei „Titkos” jelzésű utasításában tá- jékoztatta a Levéltárak Országos Központját arról, hogy a Külügyminisztérium foglalkozik az ügy újabb fejleményeivel. Közölte azt is, hogy Teleki személyes tárgyalásokat folytatott a Buenos Aires-i magyar külképviseleten, ahol átnyújtotta az eredetiben csatolt levelet. Jelezte, hogy Teleki Andor kész az Országos Levéltár által a Garázda címeres levélről és a Bánffy Ágnes elrablásáról szóló iratokról készített mikrofilmfelvételekért akár a megfelelő dollárösszeget az ottani külképviseletnél befizetni, akár az Országos Levéltár kívánsága szerint saját irataiból azonos értékű mikrofilmfelvételeket készíttetni. A Külügyminisztériumtól kapott instrukciók alapján kérte a Levéltá- rak Országos Központjának vezetőjét, hogy „az alábbi szempontok szerint irányítsa az ügyet”. Az Országos Levéltár készíttessen az esetleg még előkerülő Garázda címeres levélről és a Bánffy Ágnes-féle iratokról néhány mikrofilmfelvételt (8–10 db) és azt 61 MNL OL XIX–J–1–k–03605–1/titk. I.–1953. 62 1952 novemberében, szovjet mintára, kettéválasztották az oktatási feladatokat és a felsőoktatás irányítá- sára létrehozták a Felsőoktatási Minisztériumot. Miniszterré Erdey-Grúz Tibort nevezték ki. A miniszté- rium decemberben alakult meg, de érdemi munkát csak 1953 januárjától látott el. A két párhuzamosan működő minisztériumot 1953 nyarán összevonták, és 1953. július 4-étől már az egyesített Oktatásügyi Minisztérium kezdte meg működését.
