Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Forrás és Érték - Kocsis Piroska: A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig
A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig 29 Végül olyan döntés született, hogy az iratanyagot mindenáron meg kell szerezni, bár egyáltalában nem bíztak abban, hogy Teleki megtartja ígéretét. A döntésről a Külügyminisztérium 1953. január 3-án kelt levelében tájékoztatta Buenos Aires-i követségét. Megállapodtak abban, hogy Borsa levelét nem juttatják el közvetlenül Telekihez, mivel el akarták kerülni, hogy Teleki közvetlen levelezésben álljon hazai intézményekkel, ezért kérték, hogy a válaszlevél tartalmát – követségi papírra átírva – juttassák el Telekihez, és kérjék meg őt arra, hogy a tárgyban folytatandó további levelezését a követség közvetítésével juttassa el Magyarországra. 54 Telekinek 1952-ben írt első levelére közel egy évet kellett várakoznia. 1953. február 16-án keltezett levelében megköszönte, hogy válaszoltak levelére. Tudomásul vette, hogy az Országos Levéltár gondozásában lévő levéltári iratokról mikrofilmek ké- szíthetők, s a Levéltár beleegyezett a csere lebonyolításába. Teleki nem tudta, hogy a második világháborút követő évben vagy években bármilyen, a Teleki család tulajdonát képező levéltári anyagot beszállítottak volna az Országos Levéltárba, viszont hatá- rozottan állította, hogy az 1409-es Garázda címeres levél a háborút megelőző években már az Országos Levéltárban volt, hiszen ő ott látta azt „először és utoljára” – emlé- kezete szerint 1944 első felében, amikor Teleki Domokos 55 társaságában az Országos Levéltárban megtekintette az „egyes darabokat”. Feltételezzük, hogy ekkor az Orszá- gos Levéltárban ellenőrizni akarták a Teleki iratok sértetlenségét. Nem tudjuk pontosan, hogy a családi levelesláda mikor cserélt gazdát, s az akkor 64 éves Teleki Domokos, mint a Teleki család feje és a család levelesládájának őrzője mikor adhatta át a több ládányi családi iratot Teleki Andornak további megőrzésre. Tény, hogy 1947-ben, Teleki Andor kivándorlásának idején a levelesláda már Teleki birtokában volt, s emigrálása előtt azokat felajánlotta a Magyar Országos Levéltárnak, amelyet akkor a Levéltár visszautasított. Teleki válaszlevelében kijelentette, hogy közelebbi felvilágosítást nem tud adni, ugyanakkor biztosra veszi, hogy „gondos kutatás mellett” az előkerül, már csak azért is, mert legjobb tudomása szerint az Országos Levéltár épületének az ostrom alatti sé- rülése nem tett kárt az ott őrzött iratanyagban, legalábbis a háborút követő időkben azt mondták neki Budapesten. A gróf Bánffy Ágnes elraboltatására vonatkozó iratokba szintén az Országos Levéltárban nyert betekintést. Ezen gyűjteményes anyagról említést tesz Biás István 56 a marosvásárhelyi Teleki levéltár őre 1908-ban megjelent 54 MNL OL XIX–J–l–k–0011380/biz. I. 1953. január 3. 55 Teleki Domokos (1880–1955), művelődéstörténeti és vadászati szakíró. Kolozsvárott jogot végzett, majd ugyanott államtudományi doktorátust szerzett. Ezt követően gernyeszegi birtokán mintagazdaságát vezette. A görgényi református egyházmegye főgondnoka, 1942-ig a Teleki Téka intézőbizottságának elnöke. Kastélyában, részben saját gyűjtéséből, értékes magánmúzeumot rendezett be. Cikkeket írt a Vadász című szaklapba és a Köztelekbe. 1930-ban, az Erdélyi Múzeum Egyesület marosvásárhelyi vándorgyűlésén a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár történetéről tartott előadást, amely önálló kiadásban is megjelent. (Teleki, 1930.) 56 Biás István (1877–1950), levéltáros, hely- és családtörténész. Tanulmányainak befejezése után a Posta szolgálatába lépett. 1897-től Marosvásárhelyen postatisztviselő. 1907-től 1916-ig a Teleki család főlevéltárosa. Tagja volt az 1876-tól 1948-ig Marosvásárhelyen működő irodalmi társaságnak, a Kemény Zsigmond Társaságnak. A két világháború között családtörténeti kutatásokat végzett számos lap és folyó- irat munkatársaként. 1940-től 1945-ig Maros-Torda vármegye levéltárosa. Kiadta Apafi Mihály naplóját,
