Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 2. szám - Forrás és Érték - Kocsis Piroska: A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig
A Teleki család irathagyatékának kalandos útja Országos Levéltárba kerüléséig 27 az ezzel kapcsolatos peranyagra vonatkozó egybekötött iratokról, amelyek terjedelme, emlékezete szerint, mintegy 800 oldal. Telekinek pontos információi voltak a már korábban az Országos Levéltárba került és ott őrzött családi dokumentumokról, 46 hiszen „az sokszor volt a kezében”. 47 A Levéltárak Országos Központja nevében Borsa Iván, 48 a LOK akkori vezetője 1952. április 28-án keltezett levelében válaszolt a Teleki által felvetett kérdésekre, ugyanakkor részletes tájékoztatást adott az ügy lebonyolítását illetően. Véleménye szerint nincs akadálya annak, hogy a Teleki családnak az Országos Levéltár gondozásában lévő marosvásárhelyi és gyömrői levéltárában 49 őrzött egyes darabokról akár fotókópiákat, akár mikrofilmfelvételeket készítsenek, amelyeknek darabonkénti árát két forintban határozta meg. Közölte, hogy az Országos Levéltár fotólaboratóriuma 9x12-es negatívot nem tud készíteni. Kijelentette, hogy a Levéltárak Országos Központja a ké- szítendő felvételekért sem forintot, sem USA dollár ellenértéket nem akar, helyette azt szeretné, ha a Levéltár által készítendő felvételek számának megfelelően, a Teleki birtokában lévő iratanyag legrégibb darabjairól kaphatna hasonló filmfelvételeket. A LOK tehát csereügyletet ajánlott, amely találkozott Teleki azon elképzelésével, hogy nem pénzért, hanem csereként bonyolítanák le az iratok átadását. A LOK vezetője kérte, hogy a Teleki által említett iratokról Teleki részletes tájékoztatást adjon, és elképzeléseiről számoljon be, mivel csak a részletek ismeretében tud e kérdésben állást foglalni. Levelének végén Borsa sajnálattal értesítette Telekit arról, hogy a gyömrői levéltá- rat a háborús események után erősen megcsonkult állapotban szállították be az Orszá- gos Levéltárba, így a Teleki által kért 1409-es Garázda címeres levélről nem tudnak fotókópiát adni. A gróf Bánffy Ágnes elraboltatására és az ügyben keletkezett perre vonatkozó iratok a Teleki által megjelölt „cancellar Teleki Sámuel” irataiban nem találhatók, ezért kérte Telekit, adjon bővebb tájékoztatást az iratok pontos lelőhelyéről, jelzetéről, esetleg a Teleki emlékezetében élő adatok segítséget jelenthetnek az iratok kereséséhez, illetve megtalálásához. Végül tájékoztatta Telekit arról, hogy az 1697. évi, 22 négyéves korában halt meg. A többi gyermek 73-tól 92 évig terjedő, magas életkort élt meg. A fiatal grófnő csillagkeresztes hölgy, majd palotahölgy lett. 1831-ben Bécsben, kolerában halt meg. Férje ugyancsak Bécsben halt meg 1840-ben, 86 éves korában. Mindketten az oszlopi családi sírboltban nyugszanak. (HEGYESI, é. n.) 46 A Telekiek nemzetségi levéltárát 1916-ban, az első világháború idején Budapestre menekítették. Ma az Országos Levéltárban található. 47 MNL OL XIX–J–1–k–011380/1952. október 2. 48 Borsa (Janits) Iván (1917–2006), történész, levéltáros. Gimnáziumi tanulmányait 1927 és 1935 között a budapesti piaristáknál végezte. 1940-ben történelem–latin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Ugyanezen évtől a Fővárosi Levéltár munkatársa. 1942-től a Magyar Országos Levéltár segédőre. 1945-től 1950-ig a mentési-helyreállítási munkák irányítója. 1950-től a Levéltárak Országos Központjának (LOK) vezetője. 1958 és 1977 között az OL Mikrofilm osztályát vezette. 1960-tól a könyvkötő és iratrestauráló műhely irányítója. 1964-től a levéltár főigazgató-helyettese. 1978-ban vonult nyugdíjba. 1989-ben a történelemtudomány doktora. 1997-ben Eötvös József-koszorú díjat kapott. 49 A Teleki család gyömrői levéltára (1559-1938) már a második világháború idején a gyömrői kastélyban megsérült, majd Országos Levéltárba kerülése után, 1956-ban jelentős része elégett. Az iratok jelzete: P 654. A Teleki család marosvásárhelyi levéltára a család birtokaival kapcsolatos jogbiztosító, igazgatási és gazdasági iratokat tartalmazza. A levéltár legértékesebb részét az egyes családtagok Erdélyben kifejtett közéleti tevékenységére vonatkozó dokumentumok képezik. (BAKÁCS, 1970.)