Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Mérleg - Püspökként az állambiztonság kereszttüzében (Vajda Tamás)
Mérleg 93 már egy ilyen szervezett akció előzetes terv szerint megindult.” Ortutay válasza a tüntetés alkalmával elfogott fiatalokat tulajdonképpen túszként kezelte, s szabadon engedésüket a főpapi kar megadó engedelmes beleegyezéséhez, az egyház alapvető érdekeinek feladásához kötötte. Az egyház- és vallásüldözés számos módja rajzolódik ki az államvédelmi iratokból. 1949. június 28-án Hamvas püspök levelet írt Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek, s ebben beszámolt az egyházmegyéjében történt legújabb sérelmekről: „Vasárnap, június 26-án volt Szegeden a hagyományos Jézus Szíve körmenet. A rendőrségen a körmenetet bejelentettük, és a rendfenntartást vállalta és intézte is. Ellenben az iskolaigazgatók behívatták a hitoktatókat, és megfenyegették őket, hogy szeptemberben nem taníthatnak, ha tanítványaikat a körmenetre hívják vagy vezetik. Sőt azt is ajánlották nekik, hogy ők se jelenjenek meg a körmeneten. Hivatkoztak a főigazgatóság rendelkezésére.” Az 1950. november 4-ai jelentés szerint „Hamvas püspök olyan utasítást adott ki, hogy szigorúan megtiltotta bármiféle tömegszervezetekben, vagy népi bizottságokban a részvételt a papoknak. […] Azok a papok, akik bármiféle tömegszervezetben és bizottságokban részt vesznek a főpapság engedélye nélkül, azok az egyház fegyelmét sértik meg, és fegyelmi eljárás alá esnek. […] Hamvas püspök kiadott egy szigorú utasítást, melyben megtiltja a papoknak a békegyűléseken való részvételt, azzal az indoklással, hogy ez az alsópapság nem törvényes megmozdulása.” A jelentés államvédelmi kiértékelő része is figyelmet érdemel: „Hamvas püspök […] ezen utasításával is bizonyságot tett arról, hogy népi demokráciánknak ellensége, és a békének nem híve. Az alsó- papság közül azokat a haladó szellemű papokat, akik a béke megvédés érdekében akarnak dolgozni, ezen intézkedésével igyekszik őket távol tartani. Azokat a haladó szellemű papokat, akik az ő beleegyezése nélkül bármifé- le népi bizottságban részt vesznek, azokkal szemben az egyházi törvényeket alkalmazza.” Fentiek tükrében nem meglepő, hogy 1951. június 22-én (a Grősz József kalocsai érsek elleni per első tárgyalási napján) az ÁVH házi őrizetbe vette Hamvas püspököt, házkutatást tartottak a püspöki palotában, majd 26-án kihallgatásra Budapestre szállították. Később keletkezett adatok szerint fizikai bántalmazásra nem került sor, a püspököt mégis sikerült megtörniük, s olyan beismerő vallomást csikartak ki belőle, amely a korabeli koncepciós perek gyakorlata szerint bőven elegendő lett volna Hamvas Endre több éves bebörtönzésére. A hatalom azonban más taktikát folytatott. Ennek értelmében Hamvas Endrétől a részletes beismerő vallomá- son felül egy Dobi István miniszterelnökhöz írt sajnálkozó levelet is kipréseltek: „Mélységesen sajnálom, amit a kormánnyal szemben elkövettem. Belátom, hogy ezzel a cselekményemmel nemcsak a kormányhoz, a kormánnyal való megállapodáshoz nem voltam őszinte, hanem az egyháznak is ártottam. Megígérem, hogy a jövőben békésen és lojálisan igyekszem együttműködni, és a kormánnyal szemben elkövetett hibát jóvá- tenni. Kerülni kívánok minden olyan cselekményt, amely az állam és az egyház viszonyában nem lojális, és tö- rekszem az állam és az egyház békés együttműködésére.” Ez a levél nyilvánvalóan Hamvas püspök megalázása és lejáratása céljából született, amit megerősít az is, hogy a sajtó útján hamarosan nyilvánosságra is hozták. Hamvas püspök ezt követően igen nehéz helyzetben találta magát. Főpásztori pályájának fordulópontja lett tehát az a bizonyos 1951. június 26-i ÁVH-s kihallgatás, hiszen egészen addig a kommunista államhatalommal határozottan szembenálló, önálló politikát folytató püspök a továbbiakban elszigetelődött a katolikus főpapoktól, egyházmegyéje papságától és a híveitől egyaránt. Hamvas püspök az 1951. júniusi ÁVH-eljárást követően kényszerült arra, hogy alapjaiban megváltoztassa főpapi magatartását, s párbeszédet folytasson az államhatalom képviselőivel. A következő bő másfél évtizedben szerepet vállalt olyan mozgalmakban, amelyeket korábban elítélt, s amelyek ellen küzdött. A jelentésekből részletes és adatgazdag kép rajzolható a Vatikán kelet-európai diplomáciai politikájának változásairól is. Az 1945 utáni néhány esztendőben megfigyelhető élénk és hatá- rozott szembenállást már 1948 nyarán sokkal taktikusabb magatartás váltotta fel. Egy 1948. jú- nius 14-ei jelentés szerint „Hamvas a Vatikánból azt az utasítást hozta magával, hogy az egyháznak a
