Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Mérleg - Levéltári múltba pillantó (Kujbusné Mecsei Éva)

81 MÉRLEG LEVÉLTÁRI MÚLTBA PILLANTÓ Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, XXXIV. Sorozatszerk. SZENDINÉ ORVOS ERZSÉBET. Debrecen, 2015. 354 p. Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára érdekes, és a többi levéltár számára is

mintaadó munkát jelentetett meg 2015-ben. A Levéltári Évkönyv sorozat 34. kötetének már a

borítója sejtetni engedi, hogy archívum-történetről lesz szó. Sokszor, sokan mondják, hogy a

jövő felé a jelenen keresztül a múltból vezet az út. Saját intézményünk, elődeink, a régi levéltárnokok, levéltárosok életével azonban kevesen és keveset foglalkoznak. Pedig egy gyűjtemény

állapotát, rendezettségét nagyban meghatározza az, hogy akikre a levéltár rövidebb-hosszabb időre volt bízva, milyen képzettséggel, habitussal, elhivatottsággal és szakértelemmel rendelkeztek. Debrecen város különlegesen értékes és érdekes levéltárának, valamint Bihar és a Hajdúság

fenn- és itt maradt iratainak a biztonságos őrzése, feldolgozottsága nagyban függött a levéltá-

rostól is. A kötet szerzői alapos és szakszerű kutatómunkájának köszönhetően most már mindenki megismerheti ezeket a figyelemre méltó embereket, a levéltári munkát. A kötet nyitó tanulmánya, Kovács Ilona főlevéltáros gazdagon illusztrált, kitűnő stílusban

megírt munkája Csobán Endrét, Debrecen főlevéltárosát mutatja be. A szakképzett, világlátott,

szorgalmas archivárius, aki kisebb kitérők után 36 évesen került a levéltárba, érdeklődő helytörténész, lelkes lokálpatrióta, irodalom- és kultúraszervező is volt. Tudta, hogy milyennek kell

lenni egy levéltárnak, hogy hol mit kereshet és találhat. Rendkívüli szociális érzékenysége, költői

hajlama meghatározta emberséges, barátságos, segítőkész viszonyát a levéltárba betérőkkel, a város lakosaival. A levéltár – minthogy Csobán minden kulturális munkát magára vállaló értelmiségi volt – szellemi központ lett. Közművelődési és kulturális tevékenység mellett 1918 és

1946 között 28 éven át az iratoknak is lelkiismeretesen gondját viselte. 1946-ban B-listázták és

nyugdíjazták. Még részt vett az 1947-es választások lebonyolításában, majd messzebb került a

kultúrától: a Betonútépítő Vállalatnál dolgozott statisztikusként. Herpay Gábornak, 1912–1916 között Debrecen város, majd 1916–1946 között Hajdú vármegye főlevéltárnokának életrajzát a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár igazgatója, Szabadi István adta közre. Herpay, aki apai ágon Petőfi rokona volt, rendkívüli latinos műveltsége volt. Reményteljes vallástanárnak indult. Szeretett zongorázni, énekelni, a

református egyházban több hivatalt vállalt. Ugyanakkor kutatta a kollégium levéltárát, rendezte a debreceni anyagot, sőt számos hazai és külföldi levéltárban járt tapasztalatszerzésen. 1914ben beiratkozott a bölcsész szakra is. 1926-ban doktorált diplomatikából. Leginkább a hajdúkerületi fondok rendezésében alkotott maradandót. Sokat publikált, a genealógiával foglalkozó

munkái mellett településmonográfiát is írt. 1944-ben kötelességtudatból még a fő-, majd az