Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Műhelymunkák - Csernus–Lukács Szilveszter: Kérelmek a Magyar Nemzeti Kormány Miniszterelnökségéhez
Kérelmek a Magyar Nemzeti Kormány Miniszterelnökségéhez 57 a „kommunisták által megszállva tartott ország felszabadítása és a közállapotok megszilárdulása” után kerülhet sor. 29 Az országrésznyi megszállt területen a román és a szerb hatóságok lassan berendezkedtek, és már jóval a békeszerződés előtt átvették a közigazgatást. Ez azt jelentette, hogy az érintett vármegyék magyar tisztviselői családjaikkal együtt ezrével menekültek a meg nem szállt területek felé, aminek szimbólumává a következő években a budapesti vagonlakások váltak. A Tanácsköztársaság idején még Szegedet tekintették „mentsvárnak” a délről és keletről jövő menekülők: június elején mintegy harminc menekültet tartott számon a kormány, 30 de számuk rohamosan nőtt: olyannyira, hogy a 130 ezer léleknek otthont adó Szegednek augusztusra hozzávetőlegesen 30 ezer menekültről kellett gondoskodnia a köz- és magánépületekbe beszállásolt többezer francia katona mellett. 31 A menekült tanítók már a Károlyi Gyula-kormánytól is kemény hangon követelték elmaradt fizetésüket, amit nem állt módjában az ellenforradalmi vezetésnek teljesíteni, mert így is alig bírta az államkassza legfontosabb célkitűzését, a karhatalom és a nemzeti hadsereg megszervezését finanszírozni. 32 Az egzisztenciáját vesztett állami alkalmazotti réteg kiútkeresésének és egyfajta küldetéstudatának legeklatánsabb példáját az Ábrahám-kormányhoz intézett kérelem mutatja, melyben Horváth Ferenc jegyző a tízezer főt számláló jegyzői–közjegyzői– segédjegyzői kar nevében ajánlja föl szolgálataikat a magyar nemzeti kormánynak, egyben kérte, hogy állítsa őket munkába, valamint a segítségükkel szervezze újjá a magyar közigazgatást. A kérést érdemeikre alapozzák, mint írják, a világháború nehéz évei alatt is az államhatalmat szolgálták, „hogy talán egy tisztviselői kara a világnak sem különben”, ezért rájuk zúdult a nép haragja. A „forradalom” vezetése úgy látta, hogy a tisztviselői kar és a csendőrség hatalomátvételük útjában áll, ezért a frontkatonákat is ellenük uszította, minek következtében sokan földönfutóvá váltak, sőt voltak, akik „vértanuhalált” szenvedtek. A levélíró érdemeik közé sorolja az államhatalmat a legalsó szintekig megtestesítő tisztviselők „bizonyításra nem szoruló”, „törhetetlen hazaszeretetét”, majd kifejezi azt a következő években a Monarchia-korabeli magyar nemzetiségpolitika kritikájaként nyíltan megfogalmazott érvet, miszerint „a nemzetiségi vidékek- és véghelyeken a magyar államhatalomnak úgyszólván egyetlen önzetlen, fáradhatatlan őrei voltak a községi és kőrjegyzők”. 33 A nagykikindai igazságügyi tisztviselők kérelme már a megszálló hatalom berendezkedéséről is képet ad. A bíróság szolgálatában álló díjnokok, altisztek és más alkalmazottak szintén nélkülözésekről, súlyossá forduló helyzetükről adnak számot. Február óta nem kaptak fizetést, és a szerbek teljesen leállították a magyarországi igazságügyi szervek működését Torontál vármegye legnépesebb városában, s szerbiaiakat állítottak a törvényszék és a járásbíróságok élére, akik Szerbia jogszabályai alapján törvénykez- 29 MNL CSML K 32. Gróf Károlyi Gyula levele Klein Simon pénzügyi titkárnak, Szeged, 1919. június 13. 30 K ELEMEN , 1923. 270. 31 MNL CSML K 32. Jegyzőkönyv a Korzó moziban tartott békegyűlésről, Szeged, 1919. augusztus 3. 32 K ELEMEN , 1923. 270. 33 MNL CSML K 32. Horváth Ferenc jegyző levele Ábrahám Dezső miniszterelnökhöz. Szeged, 1919. augusztus 9.
