Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Kilátó - Köcze László: A vállalati vagyonelemek hasznosítása: új, globális irányok a gazdasági levéltárak számára
Köcze László 50 források és az infrastruktúra biztosítása. A programot több példával is illusztrálta a tanácsadó, így említve meg a Marks & Spencer esetét, amely a Leeds-i Egyetem keretén belül új archívumot avatott a cég alapításának 125. évfordulója alkalmából, illetve a John Lewis Partnership törekvését a vállalati iratok és Cummersdale Textilgyűjtemény egyesítésére vagy a Managing Business Archives weboldalt, amely hasznos tanácsokkal látja el az érdeklődőket, legyen szó akár az archívumok felállításáról és működtetéséről, vagy – gyűjtőoldalként – a területet érintő egyéb releváns információkról és hírekről. A Nemzeti Levéltár programban való részvételét, koordináló szerepét főként a levéltári világon belüli vállalati levéltárakat sújtó periferikus helyzet ellensúlyozása indokolta, annak ellenére, hogy a The National Archives korábban nem mutatott különösebb aktivitást a gazdasági iratok területén. Az előadások sorát a kínai Állami Levéltári Központ helyettes vezetője Lan Wang zárta, aki az utóbbi két évtized gazdasági átalakulása nyomán módosult állami direktí- vákat ismertette (139–155. o.). A különböző iránymutatások (amelyek elméletileg nem kötelezőek az állami vállalatok számára) az iratkezelési rendszereket olyan ügyviteli segédletként definiálják, amelyeknek a szerepe a hatékonyabb vállalati működés elősegí- tésében ragadható meg. Ez azonban – s erről az előadó nem tett említést – kérdésessé teszi, túl a felülről jövő koncepciók gyakorlati alkalmazásának kétséges eredményein, hogy ez a központilag meghatározott eszköz képes-e valamilyen (és ha igen, akkor milyen) archívumi értékszempontokat magába olvasztani. Befejezésül adódik a kérdés, hogy milyen tanulságokkal is szolgál a fentiekben ismertetett konferenciakötet? Ahogy láthattuk, igen sokféle és kiterjedt tevékenységet végeznek a „business archives” fogalma alá sorolt intézmények. Egyfelől – akarvaakaratlanul is – messze túllépnek ezek az archívumok a hagyományos levéltári szerepeken és gyűjtőmunkán, pontosan ismerve a vállalati információhordozók komplex és egymáshoz szorosan kapcsolódó jellegét, amely értelmetlenné teszi a legtöbb esetben a gyűjteménytípusok közötti merev dichotómiát, sőt az előadásokból pontosan kiviláglik, hogy a „vállalati iratok” különböző típusai nemcsak technikailag, hanem koncepcionálisan sem választhatók el egymástól. Mindazonáltal kevés szó esik ezen levéltárak részéről olyan alapvető kérdésekről, mint a vállalati információáramlás (történeti) formái és szintjei, vagy a vállalati keretek folyamatos módosulása, a különböző (külső és belső) kapcsolatrendszerek jellege és ezekek hatása az információs szintekre. Ezek hiányában az értelmezések legtöbbször vagy a menedzsment ideológiájának vagy a „történeti érdekességek” felsorolásának foglyai maradnak, jelentősen csökkentve ezáltal a vállalati (gazdasági) levéltárak üzenetét. Mindemellett mégsem szabad lebecsülni a vállalati levéltárak szerepét, hiszen a vállalati szférán kívül tevékenykedő levéltárosok sem tarthatják távol magukat a gazdasági szereplők (ön)értelmezéseinek ismeretétől, termé- szetesen anélkül, hogy a levéltári értékelés és értelmezés kizárólag ezek kritikátlan adaptációjára épülne.
