Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Kilátó - Köcze László: A vállalati vagyonelemek hasznosítása: új, globális irányok a gazdasági levéltárak számára
Leveraging Corporate Assets: New Global Directions for Business Archives 47 az IBM-hez köthető értékek felkutatásában) vesz részt, amely egyaránt szól a vállalat belső munkatársaihoz, illetve érinti a cég külső kapcsolatrendszerét. Alexander L. Bieri a svájci Roche kurátora az archívum tevékenységét a vállalati marketinghez kapcsolódva mutatta be (39–51. o.). Az 1896 óta működő gyógyszeripari cég gyűjteménye (Historical Collection and Archive) 1990-ben jött létre, és jelenleg öt nagy egységre oszlik: iratok, kiadványok, audiovizuális anyagok, fotók, valamint a tárgyak csoportja. A gyűjtemény a Roche-ba beolvadt vállalatok anyagát is magában foglalja. A Könyvtár jelenleg nyolcezer kötetet, valamint háromezer, saját filmstúdióban készített filmet is őriz, míg a fotórészleg kétmillió darabból áll. A tárgyi emlékekért felelős egység a diagnosztikai eszközöktől, a laboratóriumi berendezéseken át az irodai felszerelésekig bezárólag a lekülönbözőbb, a cég működéséhez kapcsolódó tárgyak (például tégelyek, anatómiai preparátumok) őrzési helye. A gyűjtemény létrehozásának eredeti célja a cég százéves évfordulójához kapcsolódott, az egyszeri aktus helyett azonban az intézmény fenntartása összefonódott a cégvezetés részéről jelentkező megújulási igényekkel, amely a vállalat feledésbemerült hagyományait is érintette. Az archívum bekapcsolódott a „történeti marketing” programba, feltárva a cég félreértelmezett, illetve nem ismert történetének számos aspektusát, ezzel erősítve a vállalati kultúra szerepét a gyógyszeripari óriásnál. A francia gazdasági levéltárügy egészén belül mutatta be Didier Bondue a Saint Gobain építőipari, csomagolástechnikai nagyvállalat levéltári igazgatója saját intézmé- nyének helyzetét (53–67. o.). A Saint Gobain levéltárának egyik sajátossága, hogy profit centerként (azaz önálló gazdálkodású, autonóm szervezeti egységként) a vállalatcsoport tagjai mellett, külső cégeknek is nyújt irattári, levéltári szolgáltatásokat és tanácsadást. A hetven kilométer terjedelmű iratanyag kezelését az archívum két szervezeti egység (a levéltári és a dokumentációs részleg) keretén belül végzi. Az intézmény feladata a kiállítások szervezése (az eddigi legnagyobb szabású rendezvényt a Musée de Orsay-ban rendezték meg), publikációk megjelentése, valamint történeti adatbázisok építése mellett a vállalati irattárosok-levéltárosok képzések megszervezésére is kiterjed. A Saint Gobain Archívumával szemben az Ansaldo Alapítvány nonprofit szervezetként működik 2000 óta Genovában. Claudia Orlando az alapítvány munkatársa elő- adásában (69–76. o.) bemutatta a gyűjtemény létrejöttét: az Ansaldo gépipari, elektrotechnikai nagyvállalat 1978-ban ünnepelte alapításának 125. évfordulóját, amelyhez kiállítást szerveztek. Ennek nyomán ötvenezer dokumentumot, valamint kétezer fényképet sikerült összegyűjteni. Ez lett az Ansaldo Történeti Levéltár alapja, amely 2000ben került az alapítvány kezelésébe a genovai és liguriai önkormányzatok, valamint a tulajdonos Finmeccanica csoport együttműködése révén. Az intézmény finanszírozá- sában nemcsak a fenti szervezetek, hanem a helyi kereskedelmi kamara, a Genovai Egyetem, az Olasz Iparszövetség helyi részlege, illetve a kulturális tárca is kiveszi ré- szét. Az alapítvány jelenleg – különböző cégektől – tizenöt kilométernyi iratanyagot őriz a 19. század közepéig visszamenőleg, az ipar világának egészét átfogó négyezer darabos fényképgyűjtemény és ötezer darabból álló filmarchívum mellett. Jelentős a tárgyi emlékek száma is, amelyhez oral history és kiadvány gyűjtemény kapcsolódik. Az alapítvány a sokrétű tevékenysége okán a levéltári vagy ipari régészeti szervezetek mellett szoros kapcsolatot ápol más, gazdasági profilú múzeumokkal is. 2008-ban a