Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Kilátó - Köcze László: A vállalati vagyonelemek hasznosítása: új, globális irányok a gazdasági levéltárak számára

Köcze László 46 A tokiói konferencia a vállalati (gazdasági) levéltárak kérdéskörét négy témakör köré

szervezte: az első rész a vállalattörténet marketing-lehetőségeit mutatta be, a második részben az előadók a levéltárak és a vállalati menedzsment kapcsolatát vizsgálták, míg

a harmadik szekcióban a levéltárakat, mint a vállalati változás eszközeit elemezték. A

negyedik szekcióban az előadók a vállalati levéltárak és a közszféra közötti helyzetet

vették górcső alá. A konferenciakötet 2012-ben már megjelent japán nyelven, a tárgy- és névmutatóval ellátott angol nyelvű változat megjelenésére 2013-ban került sor. Az

előadások alapvetően az egyes archívumokban folyó, gyakorlati munkák bemutatására

vállalkoztak. Henning Morgen records manager az A. P. Moller-Maersk dán nagyvállalatnál folyó

munkát mutatta be (4–10. o.). A világ egyik legnagyobb szállítmányozó cége 130 országban van jelen és megközelítőleg 110 ezer munkavállalót foglalkoztat; levéltárában 1904-ig visszamenően őriznek iratokat. Előadásában Morgen ismertette a dokumentá-

ciós csoport feladatát, amely a felső menedzsment felől érkező megkeresések, a belső

kommunikációs igények (vállalati magazinban megjelent írások) vagy a Maersk Múzeumban folytatott tárlatvezetések mellett a cég által, különböző országokban folytatott marketingtevékenységhez kapcsolódnak. A történeti vonatkozású információk igénye

manapság elsődlegesen a kommunikációval foglalkozó részlegek felől merül fel, főként

a társadalmi felelősségvállalás (CSE-Corporate Social Responsibility) vagy az egészségügyi, baleset-megelőzési és környezetvédelmi programok (HSSE-Health, Safety, Security, Environment) történeti előképeinek kérdése kapcsán. Naomi Aoki kutatási igazgató a Toraya Archívumot ismertette (11–25. o.). Az ezer főt foglalkoztató Toraya édesipari cég gyökerei még a középkorra nyúlnak vissza, legrégebbről fennmaradt dokumentumai az Edo korszakból (1600–1867) származnak. Az

archívumot 1973-ban alapították a cég tárgyainak és történeti dokumentumainak őrzé-

sére, amely kronologikusan három nagyobb egységre oszlik: az Edo időszak dokumentumai a tulajdonos család irataival, az 1947-ig tartó időszak iratai, majd a háború utáni

„átalakulás” nyomán újjászervezett cég napjainkig tartó időszakának iratai. Az archí-

vum nemcsak a cég iratait, hanem az ágazat egészére vonatkozóan gyűjti a tárgyi és

írásos emlékeket is: 500 cukrászati eszköz, háromezer régi faminta, könyvek és folyó-

iratok egyaránt részét képezik a gyűjteménynek. Az archívumban ipartörténeti-ágazati kutatásokat is végeznek, kiállításokat szerveznek és szerkesztik a témához kapcsolódó

folyóiratot. A levéltár azonban nemcsak történelmi relikviákat őriz (az édességek illusztrált termékkönyvei például egészen 1695-ig mennek vissza), hanem a munkatársak aktívan kiveszik részüket a cég egyes szervezeti egységeinél folyó selejtezésekben is,

ahogy a jelenlegi menedzsment tagjaival vagy már nyugdíjas alkalmazottakkal folytatott oral history programok megvalósításában is. Paul C. Lasewicz az IBM levéltárosa a számítástechnikai óriásnál folyó fontosabb területeket vette számba (27–36. o.). Az 1911-ben alapított irodatechnikai vállalat közel

400 ezer munkavállalót foglalkoztat a világon, s a levéltár több mint 4000 folyóméternyi iratanyagot, 6000 filmet, videót és hanganyagot, 100 ezer (fény)képet és háromezer tárgyat őriz! Az intézmény az utóbbi évtizedben főként a cég brandjének felépítésében, illetve annak történeti dimenzióinak feltárásában (az időtállónak tekintett és kifejezetten