Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Kilátó - Köcze László: A vállalati vagyonelemek hasznosítása: új, globális irányok a gazdasági levéltárak számára

Leveraging Corporate Assets: New Global Directions for Business Archives 45 ban nem szabályozza levéltári törvény a vállalati iratok helyzetét, az állami vállalatok esetében például az

információszabadságról szóló törvény vonatkozó passzusai irányadóak. (Erre példa a Japán Nemzeti Bank

esete, amely 1999 óta levéltárat tart fenn). Ennek ellenére mind a (köz)gyűjteményi szférában, mind a vállalati világban számos intézmény működik, amelyek kifejezetten a gazdasági iratok őrzését végzik. Az

előbbi esetében főként az egyetemek járnak élen, ilyen például a Kobei Egyetem Közgazdasági és Vállalkozási Kutatóintézete (Research Institute for Economics and Business Administration), a tokiói Keizai

Egyetem Könyvtára vagy a Tokiói Egyetem Közgazdasági Könyvtára. A vállalati szférában az archívumokat fenntartó intézmények értelemszerűen a nagyvállalati körből kerülnek ki, ilyenek például a Magyarországon is ismert cégek közül a Canon, Toyota, Panasonic vagy a Fuji Photo Film. A legjelentősebb gyűjtemények a második világháború után formálisan feloszlatott zaibatsu csoportokhoz kapcsolódnak, úgymint a Mitsui, a Sumitomo vagy a Toraya (a japán vállalatfejlődés egyik „sajátossága” a zaibatsu volt,

amely egy-egy család vezetése köré szervezett, saját finanszírozású vállalatcsoport volt, amely fokozatosan

a gazdaság legkülönbözőbb ágait szőtte át, nagyobbrészt kereszttulajdonlás és személyi összefonódás ré-

vén. A második világháború után komoly felelősségét tulajdonítottak a zaibatsuknak a japán agresszióért,

ezért amerikai nyomásra feloszlatták őket. A harmincas években a legnagyobb zaibatsu a Mitsui csoport

volt, amelyhez több mint száz vállalat és leányvállalat tartozott.). A Mitsui archívumot eredetileg 1918-ban hozták létre a család és a vállalatcsoporthoz tartozó, több évszázadra visszamenő iratok őrzésére, amelyet

ugyan a második világháború után bezártak, de 1965-ben nonprofit intézményként újraalapították (a gyűjtemény mellett múzeumot is fenntart a Mitsui csoport, amely a család tulajdonában lévő művészi tárgyakat őrzi). A levéltár nemcsak őrzi a több tízezer dokumentumot, könyvet, térképeket, hanem rendszeresen jelentet meg a Mitsui vállalatok történetét feldolgozó kiadványokat is. Hasonló tevékenységet végez a

Sumitomo archívum is: az őrzés mellett éves tájékoztatót, a családhoz és a vállalathoz kapcsolódó könyveket ad ki. A legújabb alapítású archívum a Mitsubishi nevéhez fűződik, amely a cég 125 éves évforduló-

jára, 1996-ban nyílt meg a Mitsubishi gazdasági kutatóintézetének keretén belül. A japán gazdasági levéltárügyhöz lásd: AOYAMA, HIDEYUKI: The Business Archives and Records Management Profession in Japan. Business Archives: Princilpes and Practice. No. 67., May 1994. 73–82., illetve MATSUZAKI, YUKO: Business Archives in Japan: An Overview and Access Issues. Japan-U.S. Archives Seminar, May 2007. http://www.archivists.org/publications/proceedings/accesstoarchives/06_Yuko_MATSUZAKI.pdf A 2011-es konferencia házigazda szerepét betöltő alapítvány Shibusawa Eiichi (1840–1931), a japán kapitalizmus egyik kulcsszereplőjének emlékére jött létre. Shibusawa hozta létre az első részvénytársaságot Japánban, illetve bankárként megközelítőleg ötszáz vállalat és intézmény (például a kereskedelmi kamara,

bankszövetség stb.) megalapításában működött közre. Még 1924-ben jött létre az alapítvány elődje, amely

jelenleg több, egymással szoros kapcsolatban álló szervezeti egységet is finanszíroz: egy múzeumot, amely a filantróp nézeteiről is ismert Shibushawa életét mutatja be, egy vállalkozástörténeti kutatóintézetet, valamint 2003 óta egy dokumentációs központot lásd:

http://www.shibusawa.or.jp/english/

. A központ

tevékenységének középpontjában Shibusawa tevékenységére vonatkozó információk gyűjtése mellett a

gazdaság minél szélesebb körű dokumentálása áll: az írott és nyomtatott dokumentumok mellett, audiovizuális anyagokat és „múzeumi” tárgyakat is egyaránt gyűjt. Kiemelt projektjei közé tartoznak a különféle

adatbázisok építése is, ilyen például a különböző gyűjteményekben elhelyezett, fatáblákra készített színes

nyomtatványok adatbázisa, amely fontos információforrás a fotográfia előtti idők gazdasági életéről

(Nishiki-e projekt). Az adatbázis-építés mellett a Központ egyik fontos feladata a vállalatok által összeállí-

tott, kereskedelmi forgalomba nem kerülő, tízezernél is többre tehető vállalattörténeti kiadványok begyűjtése és feldolgozása (Shashi projekt). Ezzel szoros összefüggésben a Központ évek óta dolgozza fel a

névadó Shibusawa-hoz kapcsolódó vállalatok névváltozatait, illetve a cégek Shibusawa-val való kapcsolatának jellegét (tulajdonos, tanácsadó, tisztségviselő). Végül, de nem utolsó sorban a Központ egyik fontos

feladata az amerikai és a brit minták alapján a japán gazdasági levéltárak nyilvántartásának összeállítása. A

Központ tevékenységéről lásd a honlap mellett: KOIDE, IZUMI: Centering Shashi and Business Archives as Resources for the Study of Economic and Social History: The Activities of the Shibusawa Eiichi Memorial Foundation. Shashi. The Journal of Japanese Business and Company History. Vol.1., No. 1. (2012) http://shashi.pitt.edu/ojs/index.php/shashi/article/view/8/66, illetve MATSUZAKI, YUKO: The Shibusawa Shashi Project and Sharing Information on Business Archives in Japan. Business Archives: Principles and Practice. No.91., May 2006. 28–43.