Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. szám - Sipos András: A magyar önkormányzati és területi levéltárak egykor és napjainkban
Sipos András 12 (www.archivportal.hu), amely kezdetben elsősorban a területi és helyi levéltárak közös platformjaként indult. A közös portál a levéltári ügyekkel kapcsolatos friss információ- kat nyújtott a szakemberek, a levéltárhasználók és az érdeklődők számára (kutatási szabályok és lehetőségek, jogszabályi feltételek, új kiadványok, kiállítások, konferenciák, projektek, szakmai útmutatók és szabványok, stb.). Egyúttal közös adatbázis jött létre, amely integrálta a közreműködő levéltári intézmények által rendelkezésre bocsá- tott különféle egyedi adatokat és digitalizált levéltári iratokat (térképek, dokumentumok, ügyiratok). Az egyesített adatbázisban a közreműködő levéltárak fondjainak és állagainak jegyzéke is megtalálható volt. Ebben az időszakban a személyi állomány is bővült: míg 1989-ben 522-en dolgoztak a megyei és fővárosi levéltárakban, 2000-ben már 608-an. A létszámnövekedést 2006 után erőteljes létszámcsökkenés követte. A 2005 és 2010 közötti időszakban a területi levéltári hálózat összességében három átlagos megyei intézmény költségvetési keretösszegét, valamint két átlagos megyei levéltárnak megfelelő alkalmazotti létszá- mot veszített el – miközben az őrzött iratanyag összességében másfél átlagos megyei levéltár állományának megfelelő mennyiséggel gyarapodott. Ez nem csupán az általá- nos gazdasági válság hatásából adódott, de a megyei és fővárosi önkormányzatok pozíciójának és pénzügyi alapjainak meggyengülését is tükrözte. A Levéltári Kollégium által 2011-ben felállított munkabizottság (amelynek tagjai között az önkormányzati levéltárak munkatársai voltak többségben) megállapította, hogy a fennálló rendszerben sem a központi kormányzat, sem az önkormányzatok nem tudták hatékonyan ellátni a fenntartói és szakmai irányítási feladatokat, viszont az ország megyéi között indokolatlan különbségek alakultak ki a levéltári szolgáltatások színvonala tekintetében. A problémát a területi levéltáraknak a központi államigazgatás alá rendelése, valamint egy új állami szakmai irányító szerv – Nemzeti Levéltári Igazgatóság – létrehozása segítségé- vel vélték megoldhatónak. Az egyik legsúlyosabb érv az volt, hogy az EU által is támogatott e-közigazgatás fejlesztési programjait elsődleges állami célként fogalmazták meg. Nem tűnt reálisnak az az elképzelés, hogy a megyei önkormányzatok által fenntartott és egymástól függetlenül működő húsz területi levéltár egy egész országra szóló EU-projekt keretei között valósítsa meg az elektronikus iratok levéltári átvételét és megőrzését célzó fejlesztéseket. A bizottság elképzelése szerint ugyanakkor az összes levéltári intézmény megőrizte volna önálló jogi státuszát, és saját költségvetéssel rendelkezett volna. Ami a négy városi levéltárat illeti, a bizottság a helyi önkormányzatok hatáskörében kívánta tartani őket, és azzal érvelt, hogy létesítésük az adott önkormányzat önálló döntése volt, az állam által történő átvételük esetén viszont az általuk biztosított források elvesznek a levéltárügy számára. A városi levéltáraknak a helyzete a fenntartásukat biztosító önkormányzatoknak köszönhetően a megyei levéltárakénál általánosságban kedvezőbb volt. 2011–2012-ben kormányzati döntés alapján a közigazgatás nagyarányú átszervezésére került sor, amelynek keretében és eredményeként a megyék addigi feladataik és a hozzájuk rendelt források nagy részét elvesztették, intézményfenntartó szerepük megszűnt. A kormány 2012. szeptember 30-ával az összes megyei levéltárat beolvasztotta az új Magyar Nemzeti Levéltárba, amely magában foglalja az Országos Levéltá- rat, a megyei levéltárak pedig – önálló jogi személy státuszukat elveszítve – annak „tag-
