Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Kilátó - Köcze László: Gazdasági levéltárak Nyugat-Európában
Köcze László 64 gát, sőt a következő évtizedekben – főként a téma iránt elkötelezett levéltárosok tö- rekvése nyomán – esetenként iratbegyűjtésekre is sor került. A hatvanas évek gazdasá- gi átalakulása azonban merőben új helyzetet teremtett, mivel a hagyományos iparágak visszaszorulása, illetve átalakulása jelentős számú vállalat megszűnéséhez vezetett. A Svéd Munkaadói Szövetség (SAF) a Nemzeti Levéltárral együttműködve – amelyben nem kis szerepet játszott az akkori igazgató téma iránti elkötelezettsége – a regionális, non-profit szervezetek által fenntartott levéltárak felállítása mellett döntött, így került sor 1970-ben az első intézmény (Foreningen Värmlandsarkiv) megalapítására Karlstadt városában. A levéltár létrehozásában – hasonlóan a dániai Arhus vagy a későbbiek során bemutatott finnországi Mikkeli városához – a helyi önkormányzat, a helyi egyetem és az ott működő vállalatok egyaránt részt vettek. Az intézmény fő célkitűzése volt, hogy helyet adjon mindazoknak a vállalati, egyesületi és személyes magániratoknak, amelyeknek keletkeztetői Värmland megye életében szerepet játszottak és gyűjtésük kívül esik a svéd archívumok sajátosságát jelentő társadalmi mozgalmak levéltári intézményrendszerén. 16 A karlstadti archívumot 1974-ben a stockholmi követte (Foreningen Stockholms Foretagsminnen), majd a helyi kereskedelmi kamara és az ottani levéltárosok együttműködése révén jött létre 1976-ban a több megyét átfogó gyűjtőkörrel működő archívum Vadstenaban, amely az őrzés mellett a gazdasági iratok megfelelő nyilvántartását is célul tűzte ki. Kifejezetten a régebbi alapítású gazdasági szervezetek iratainak megmentésére és begyűjtésére koncentrált az Örebro városában létrejött alapítványi intézmény 1977-ben. A következő évtized második felében tovább bővült a decentralizáltan, regionális alapon működő intézményrendszer, ebben a helyi kamarák mellett a Nemzeti Levéltár is – különböző figyelemfelhívó kampányokkal, felmérésekkel – aktívan kivette a részét. A leginkább a német mintára hasonlító intézményrendszer kiépítése azonban nem járt probléma nélkül, az úttörőnek tekinthető karlstadti archívum működése a nyolcvanas évek második felétől egyre inkább – összefüggésben a finanszírozásban bekövetkezett változásokkal és a helyi önkormányzat növekvő „fenntartói” szerepével – eltolódott egy másfajta irányba, ahol már a gazdasági iratok ügye kevésbé markánsan jelent meg. Más okokból, de szintén nem sikerült átütő eredményt elérni a vadstenai intézmény esetében sem. 17 Eltérő utat járt be az 1974-es alapítású stockholmi levéltár. A levéltár létrehozása – hasonlóan a többi svéd gazdasági archívumhoz – a Stockholmi Kamara, a városvezetés és néhány stockholmi székhelyű vállalat együttműködése nyomán valósult meg, kezdettől fogva gyűjtve a vállalati, a gazdasági egyesületi-érdekképviseleti és magán- 16 A társadalmi mozgalmak levéltári rendszere még a századelőre nyúlik vissza a Munkásmozgalmi Könyvtár és Levéltár megalapításig (1902). A hetvenes évektől a svéd parlament jóvoltából – felismerve a civil szervezetek jelentőségét a svéd társadalom életében – jelentős állami támogatás mellett működnek a mára már az ország egész területét lefedő civil, önkéntes és egyéb nonprofit szervezetek anyagát őrző levéltári intézmények. 17 SUNDQUIST, 2001. 67–68. Fontos megemlíteni a jelentős mennyiségű céges iratanyagot őrző Svéd Nemzeti Levéltárat is, amelynek külön részlege foglalkozik a magániratok kérdésével. A levéltárakban elhelyezett magán (benne a vállalati) iratok nyilvántartása mellett a részleg – az érintettek igényeihez igazított – konzultációs lehetőséget biztosít, illetve részt vesz a magánarchívumokat támogató pályázatok és más anyagi források elosztásában. Ez utóbbi természetesen csak részleges fedezetet nyújt a felmerülő költségeknél. FODE–FINK, 1999. 66.
