Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Kilátó - Köcze László: Gazdasági levéltárak Nyugat-Európában
Köcze László 60 tásba burkolózik, annak ellenére, hogy a kilencvenes évek közepén már voltak kísérletek a kérdés újragondolására, illetve a nyugati helyzet feltárására. 2 A gazdasági szervezeteket érintő – levéltári szempontból értékelendő – jogi keretek Nyugat-Európában is számos ellentmondást hordoznak magukban, az alábbi ismertetés azonban éppen a lehetséges megoldásokat próbálja meg közelebb hozni a koncepcionális keretek, a gazdasági iratokkal foglalkozó intézmények és gyakorlati programok bemutatásával. Általános, minden országra kiterjedő gyakorlatról nem lehet beszélni, a gazdasági iratok ügye mindenhol a politikai környezet, a vállalati és vállalkozói kultúra, illetve a levéltári intézményrendszer és levéltárosi professzionalizmus együtthatásának eredményeként alakult és alakul. Jelen írás nem kronológikus, hanem regionális elvet követ, először a skandináv helyzetet, majd a németalföldi és francia, végül a mediterrán országokat veszem röviden sorra. 3 Miután a német területeken folyó események viszonylag jól ismertek Magyarországon, a levéltári kiadványokban számtalan tanulmány, folyóirat- és könyvismertetés 4 jelent meg az elmúlt évtizedekben, így ezek bemutatásától eltekintek. 5 Szin- 2 Lásd például STEPNIAK, 1999. – A kötet a vállalatok mellett az egyesületek, társadalmi szervezetek, magánszemélyek témáját is részletesen taglalta. Tudomásom szerint egyedül Észtországban (Tartu) jött létre gazdasági levéltár az ezredfordulón, bár annak részletes működéséről nincs információm. A térség 1961 óta működő gazdasági levéltára az orosz RGAE (Rosszijszkij Goszudarsztvennij Arhiv Ekonomiki, korábbi nevén Centralnogo Goszudarsztvenogo Arhiva Narodnogo Hozjajsztva SZSZSZR) , amely első dlegesen a szovjet, majd orosz gazdasági kormányzati szervek, illetve azok fenntartásában működő i ntézmények (például kutatóintézetek) anyag át gyűjti, kiegészítve a vezető tisztséget betöltő személyek a nyagával. A rendszerváltást követően ugyan kibővítette gyűjtőkörét (szerződéses kapcsolatban áll banko kkal és részvénytársaságokkal), fő profiljába azonban továbbra is a kormányzati szervek anya gának begyűjtése tartozik. (http://rgae.ru/arkhiv-rgae/kharakteristika-fondov.shtml valamint http://rgae.ru/nsa/putevoditeli.shtml.) 3 A nemzetközi gazdasági levéltárügy általános áttekintéséhez lásd B USINESS A RCHIVES , 1983., a nyugateurópai helyzethez R ICHMOND , 1996. és B USINESS A RCHIVES , 2004. 8 – 46. Ez utóbbi nemcsak az európai, hanem más kontinensek országainak (Ausztrália, Izrael, USA stb.) helyzetét is röviden taglalja. Jó össz efoglaló az európai intézményi keretekről N OUGARET , 1997., illetve problém aközpontúsága okán R IC HMOND , 2002. A NyugatEurópában működő vállalati levéltárakhoz lásd: http://www.euroarchiveguide.org/database/search.html. A különböző időszakokban született magyar nyelvű beszámolókhoz V ARGA , 1937 .; S ÁRKÖZI , 1957.; K OROKNAI , 1994. A nemzetközi helyzet kapcsán érdemes megemlíteni a Nemzetközi Levéltári Tanácsot (ICA-International Council on Archives), amelyen belül 1974-ben jött létre a gazdasági levéltárakkal foglalkozó bizottság (Committee on Business Archives), amely a hetvenes évek végén – a kelet-nyugati együttműködés jegyé- ben – készített felmérést az országonkénti jellemzőkről, ezt publikálták az idézett, mára már levéltártörténeti érdekességé vált 1983-as munkában. A tanács a felméréstől kezdődően évenként kiadott egy többnyelvű értesítőt is, amely közel tíz éven át jelent meg. A Committee 1990-ben megszűnt, pontosabban újraalakult a Nemzetközi Tanácson belüli szekcióként (Section on Business and Labour ArchivesSBL, jelenlegi nevén Section on Business Archives-SBA), s azóta elsődlegesen konferenciák szervezésével és szponzorálásával foglalkozik. 4 Bár kétséges, hogy milyen lépéseket eredményeztek ezek az ismertetések, elég csak utalni Koroknai eml í- tett cikkére, amely bemutatta a német konszernlevéltárak gyakorlatát, ez kb. a magya r fondcsoportoklevéltárak kialakításával rokon, ennek azonban nem lett foganatja a levéltári munkában (viszonylag haso nló elv alkalmazására csak az Országos Levéltár Z szekciója esetében került sor, de még évtizedekkel k orábban). Ugyanakkor ő sem kérdőjel ezte meg az OL XXIXes és a XXXas fondfőcsoportok létét. ( K OROKNAI , 1994. 16.)
