Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Kilátó - Köcze László: Gazdasági levéltárak Nyugat-Európában

58 KILÁTÓ KÖCZE LÁSZLÓ GAZDASÁGI LEVÉLTÁRAK NYUGAT–EURÓPÁBAN Az alábbi írás azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a nyugat-európai országok intézményrendszerének vizsgálatával megpróbálja bemutatni azokat a lehetséges megoldásokat,

amelyek elősegíthetik a magyar gazdasági levéltárügyben (is) tapasztalható ellentmondások feloldását, az elmúlt évtizedekben felhalmozódott problémák újragondolását, illetve a téma iránti érdeklődés fokozását. Adódik a kérdés, hogy miért is van erre szükség, hiszen Magyarországon a gazdasági szervezetek iratanyagának gyűjtésére az általá-

nos közlevéltári hálózat hivatott. Éppen ennek ismeretében kérdéses, hogy ez az intézményrendszer, annak eszközei, szemléletmódja, a gazdasági szervezeteket érintő

iratbegyűjtés koncepcionális keretei és gyakorlata alkalmasak-e arra, hogy ténylegesen érzékeljék, és reagáljanak a gazdaság világában folyó eseményekre és változásokra. Bár

a tanulmánynak nem feladata a magyar gazdasági levéltárügy problémáinak részletes

taglalása, néhány utalást mindenképpen érdemes tenni, hiszen az elmúlt húszhuszonöt évben ez az egynemű intézményrendszer sok szempontból rezisztens maradt a gazdaságban végbement változásokkal szemben. Ha felmerült egyáltalán valamilyen megoldási javaslat, az nagyobbrészt a mindenkori „raktárkapacitás”, amúgy egyáltalán nem mellékes kérdéskörébe tartozott (például az új gazdasági levéltár felállításá-

nak ügye vagy a csődtörvényből következő problémák), anélkül, hogy a „szocialista

időszak” voluntarista felfogásából eredő, a gazdasági szervezeteket érintő elvi és gyakorlati döntések felülvizsgálatra kerültek volna. Elég csak utalni a levéltárak közötti illetékességi körök felosztására, az igazgatási kérdésként taglalt gyűjtőmunkára vagy a

közigazgatásban elterjedt iratkezelési rendszerek vállalatokra való ráerőltetésére. De

ugyanígy említhető a levéltári feldolgozás terén a fondfőcsoportok kétséges, egy „kü-

lönös” időszak emlékét idéző beosztása, a fond- és állagképzés mechanikus – a vállalatok érdemi működését számos ponton mellőző – jellege, az „érdekesebb

irategyüttesek” Gyűjtemények fondfőcsoportba való – vállalati provenienciát figyelmen

kívül hagyó – önkényes elhelyezése is. Az elmúlt negyedszázadban a gazdaságban végbemenő változások, vég- és felszámolások folyamatában ráadásul több esetben is a levéltárak olyan oldala mutatkozott meg, amely a korábbi időszak mechanikus begyűjté-

séhez hasonlóan, a levéltári intézményeket bizonyos esetekben a folyamatok cinkos és/vagy cinikus szereplőjévé fokozta le.