Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Forrás és érték - Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai. II. rész
Zámbó István 26 végezte. A bíróságokon folyó selejtezések felügyelete kiemelt helyen szerepelt a LOK munkájában, annak ellenére, hogy ez csak egy kis hányada volt az országban folyó selejtezési „kampánynak”. Mehrwerth László szerint azért, „mert a bírósági selejtezés az egyetlen terület, amelyen a központi levéltárügy a selejtezés problémája önálló megoldásának feladatával állott szemben”. 17 Az útmutatók gyakorlati alkalmazását a 9.500/1951. IM rendelet kiadását megelőzően megvizsgálták a LOK munkatársai. „A volt törvényszékek 1945. év előtt keletkezett polgári peres, peren kívüli és végrehajtási iratanyagának selejtezéséhez a történeti, tudományos és mű- vészeti értékű iratoknak […] kiválasztás céljára” című útmutató esetében például ezt a Budapesti Megyei Bíróságnál, a Budapesti Törvényszék polgári tagozatán keletkezett iratok selejtezése kapcsán, egy próbaselejtezés alkalmával kívánták megtenni. 18 Beszédesek a bíróság által felvetett – a munkát hátráltató – problémák: a bíróságnak nincsen jogvégzett, vagy az anyagban teljesen jártas, a selejtezési munkára beállítható emberi erőforrása; az útmutató ekkor még csak tervezet volt; az Igazságügyminisztérium ekkor még nem adta ki a selejtezési rendeletet. 19 Fontos megjegyezni és erre az iratképzők figyelmét is felhívta a LOK, hogy az útmutatók nem mechanikusan alkalmazható segédletek voltak, hanem a selejtező személyek oktatására felhasználható anyagok. 20 Ellentétben az igazságügyi hatóságok korábbi selejtezéseivel, melyeket mindig mechanikusan végeztek és általában csak az íté- leteket, illetve az ítéletet jogerőre emelő végzéseket tartották meg, a többi irat automatikus selejtezésével. Az irányadó szempontokon túl a levéltárvezetők további instrukciókat is kaptak: a munka első lépéseként fel kellett mérniük a selejtezendő anyag terjedelmét, korát, helyi sajátosságait, történeti értékét; ahol iratpusztulás történt, arra is tekintettel kellett lenniük, hogy az értéktelennek látszó iratok is fokozott visszatartást igényelhetnek. Az útmutató szempontjait úgy kellett alkalmazni, hogy a helyi sajátossá- gok figyelembevételével a megőrzendő iratok köre tovább mélyíthető legyen. A LOK a Budapesti Megyei Bíróságnál bevált selejtezési módszert ajánlotta, ahol úgy szervezték meg a munkát, hogy a selejtezésre kerülő iratokat az érdemi selejtezés előtt a bíró- sági irattárban jártas, valamint az útmutatót alaposan ismerő személy átnézte, aki ezt követően a feltétlenül megtartandó iratokat azonnal félretette, majd a döntésre váró iratokat ügytípusok, illetve tematika szerint osztotta szét a munkatársai között. Úgy tapasztalták, hogy ez a módszer az útmutatók alkalmazása mellett is hatékonyan alkalmazható. 21 A LOK az 1945 előtti iratokra vonatkozó útmutatókat 1951 augusztusában küldte meg a járásbíróságoknak és a megyei bíróságoknak, majd 1951 szeptemberében küldte ki a járásbíróságoknak a közjegyzői irattárak selejtezéséhez készült útmutatókat. Bíróságokat ugyan nem nevezett meg, 1953-ban azonban arról számolt be az 17 MNL OL XIX–I–18–a–86401–20–28/1954. LOK sz. 18 A próbaselejtezést a polgári tagozat osztályvezetője javasolta, és az eredeti célja az volt, hogy megáll apítsák, az útmu tatók használatával végzett selejtezések mennyi időt és munkát igényelnek. 19 MNL OL XIX–I–18–a–1610–B31–3/1951. LOK sz. 20 MNL OL XIX–I–18–a–Selejtezési útmutatók megküldése az egyes járásbíróságoknak. LOK sz. n. 1953. 21 MNL OL XIX–I–18–a–1610–I15–12/1951. LOK sz.
