Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 2. szám - Hírek - Műhelybeszélgetés „A szocialista rendszer történetének kutatása, a korszak iratai feltárásának és értékelésének problémáiról” (Mátyás Zoltán)
Hírek 90 Előadása második részében Koltai Gábor ismertette, hogy milyen típusú tanácsi és pártiratok kerültek a BFL-be, illetve milyen levéltári munkákat végeztek ezeken az iratokon. A szocialista időszakban, illetve a rendszerváltás után a kötelezően átveendő tanácsi iratok egy jelentős része – helyhiány miatt – nem került levéltárba, hanem azok a tanácsoknál, önkormányzatoknál maradtak. Ekkoriban a fővárosi és kerületi tanácsi vezetőtestületek üléseinek anyagát vették át fő- ként, illetve a szakigazgatási szervek iratait az 1950–1963 közötti periódusból. A 2004-ben átadott új levéltári épülettel lehetőség nyílt arra, hogy ne csak a törvényileg kötelezően levéltárba utalt iratokat vegyék át, hanem olyanokat is, amelyek az újabb kutatási trendek szerint érdekesek, maradandó értékűek lehetnek. Jelenleg is folynak olyan iratértékelések, amelyekkel mélyí- tenék az átveendő iratok körét, így sor került a műszaki-építési iratok, az ipari-kereskedelmi, valamint a gyámügyi iratok értékelésére, valamint tervezik a lakásügyi iratok értékelését is. Kutatói kérésék alapján megfigyelhető, hogy a tanácsi iratok iránt folyamatosan nőtt az elmúlt években az érdeklődés, a pártiratok esetében ugyanakkor hullámzás figyelhető meg. Ezek erős összefüggésben vannak a levéltári feldolgozásokkal, illetve digitalizálásokkal. Kiemelte, hogy amíg a tanácsi korszak vezető testületeinek iratanyagát ülésenként elkülönítve, könnyen lehet kutatni, addig a szakigazgatási szervek korabeli (iktatószám szerinti) rendezése a tematikusan kereső kutatók munkáját igencsak nehézzé teszi. A 2014–2015-ös év tendenciái alapján azonban mégis az figyelhető meg, hogy a kutatók részéről a szakigazgatási szervek iratanyaga kapta a nagyobb figyelmet, ami szintén jelzi a megváltozott kutatói érdeklődést. A pártiratok kezelése – bár nem állami levéltárakban őrizték azokat a rendszerváltás előtt – nem különbözött lényegesen a tanácsokétól, azaz elsősorban a vezető testületek, valamint az alájuk tartozó osztályok, illetve az alapszervezetek legfontosabbnak vélt iratai kerültek megőrzésre. Levéltári rendezések, napirendi jegyzékek készítése, mikrofilmezés és digitalizálás, illetve adatbázisokban összegyűjtött archontológiakészítések jellemzik napjainkban a pártiratokkal kapcsolatos levéltári munkát. Jövőbeni terveikről elmondta, hogy a jegyzékek, illetve iratok digitalizálásra helyezik a hangsúlyt. A fővárosi pártszervezet vezető testületi iratanyaga immár 2011 óta elérhető az interneten, e munka folytatásaként kerül sor először a Magyar Dolgozók Pártja kerületi vezető testületi jegyzőkönyveinek digitalizálására. Koltai Gábor ezután arról tá- jékoztatott, hogy befejeződött a Fővárosi Tanács és Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága jegyzőkönyveinek digitalizálása, amelyeket a Hungaricana portálon elérhetővé tettek. A társadalomtörténeti és helytörténeti kutatásoknak nagyon fontos forrásai lehetnének a fővárosi és kerületi tanácsi osztályok, illetve a pártapparátus iratai, amelyekről elmondta, hogy azok jelenleg még kevéssé kiaknázottak. Ezek feltárását csak rendezett állapotú iratokkal lehet segíteni. Fontosnak tartotta bizonyos időközönként újraértékelni a levéltár iratértékelési és rendezési szempontjait, valamint a lehetőségekhez mérten támogatni az új kutatási igényeket, hiszen a levéltá- rak irataik rendezésével befolyásolják a jövőbeni tudományos munkákat. Ezzel összefüggésben lényegesnek nevezte azt, hogy ebben a döntési szituációban szoros kapcsolat alakuljon ki a kutatókkal. Véleménye szerint a kommunikáción van még mit javítani, de reményét fejezte ki aziránt, hogy a rendezvény előrelépést jelent e probléma megoldásában. A rendezvény következő előadója Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Fejér Megyei Levéltárának igazgatója volt, aki előadásában először ismertette a megyei levéltárakba került szocialista kori irattípusokat, de egyben a korszakhatárok megállapításának problémájára is felhívta a figyelmet. E tekintetben a tanácsi iratoknál egyszerűnek látta a helyzetet (1950-es korszakhatár), a pártiratok esetében ezt már nehezebbnek ítélte meg. Kiemelte, hogy az ipari vállalatok, az iskolák, valamint a jogszolgáltatási szervek esetében szintén rendkívül kérdéses a korszakhatár megjelölése. A 2014-es év kutatói összlétszámának statisztikája alapján elmondta, hogy a szocialista kori iratok kutatóinak száma kb. 10%-ot tett ki, az ügyfeles kutatások esetén ez a szám már kb. 90%-ot mutatott. Megjegyezte azonban az adatokat árnyalva, hogy a szocialista kori iratanyag a levéltárukban őrzött iratmennyiség kb. 70-75%-át teszi ki. A korszak iratait
