Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 2. szám - Hírek - Műhelybeszélgetés „A szocialista rendszer történetének kutatása, a korszak iratai feltárásának és értékelésének problémáiról” (Mátyás Zoltán)
Hírek 91 kutatók között a Fejér Megyei Levéltárban is a tanácsok és a végrehajtó bizottságok jegyző- könyvei a legnépszerűbbek, hiszen ezen iratanyagok a döntéshozatal mellett rengeteg olyan intézményről és személyről tartalmaznak információt, amelyeknek iratai nem kerültek levéltárba, ilyenek például a helyi iskolák. Ezek után ismertette, hogy milyen segédletek állnak a kutatók rendelkezésére, első példaként egy raktári jegyzéket hozott, amely kapcsán jelezte, hogy ez a segédlettípus inkább csak a levéltárost segíti az eligazodásban, a kutatók számára nem elég informatív. Az iktató- és mutatókönyvek azok a segédletek, amelyek igazán hasznosak a kutatók számára, ezért ezeknek a digitalizálását tartja megvalósítható és fontos előrelépésnek. Czetz Balázs ezután a megyei pártarchívum történetének ismertetésével folytatta előadá- sát, amelynek során elmondta, hogy az elmúlt években ezt az irategyüttest sikerült középszinten rendezniük. Ennek legfontosabb segédlete az ún. őrzési egység leltár, amelynek rendszerét a pártarchívumban alakították ki, ám az iratkezelés során jelentős veszteségek érték az iratanyagot. Ezeknek a leltáraknak a digitalizálását szintén fontos jövőbeni feladatnak nevezte. Felhívta a figyelmet arra, hogy még rengeteg izgalmas és kiaknázatlan lehetőség rejlik a levéltár ezen iratanyagában, ilyenek például a „munkásmozgalom harcosainak” személyi nyilvántartói, amelyek gazdag adalékokkal szolgálhatnak társadalomtörténeti kutatásokhoz. Továbbá az olyan tematikus gyűjtemények, mint az ellenforradalommal kapcsolatos ügyek, valamint a fegyelmi ügyek szintén érintetlenek, de a dolgozói levelek és bejelentések is szerinte érdekesek lehetnek a kutatók számára. Rendkívül fontosnak tartotta a vezető testületek iratanyagának digitalizálását és interneten történő közzétételét, felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a kutatóknak így sem szabad figyelmen kívül hagyniuk a pártapparátusi, valamint a szakigazgatási szervek levéltárban őrzött iratanyagát. Kiemelte, hogy a feltárások és a segédletek készítéseit megyei szinten összhangban kell hozni, amihez az MNL lehetőséget biztosít. A digitalizálások kapcsán elmondta, hogy ezek a kutatói statisztikákat jelentősen befolyásolják, ezeket megfelelően kell kommunikálni a fenntartók felé. Beszámolt arról, hogy az MNL Fejér Megyei Levéltárában a jogszolgáltatási témában kutatók számára milyen újabban elkészült adatbázisok, segédletek állnak rendelkezésre. Horváth Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete (MTA BTK TTI) jelenkor-történeti témacsoport-vezetője tartotta a nap harmadik előadását. Az előadó hangsúlyozta a kutatók és levéltárosok közötti kommunikáció fontosságát, de ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a levéltárosok többsége egyben kutató is, így a levéltárak munkái és a kutatói igények szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A szocialista korszak „irattengere” véleménye szerint szinte megközelíthetetlen, lévén hogy óriási mennyiségű információról van szó, ezért a kutatási témák kiválasztásánál sokszor a kutató és a levéltáros közötti kommunikáció a legfontosabb tényező. Az új kutatási programok nagyban összefüggnek azzal, hogy milyen irategyütteseket tesz a levéltár online vagy offline elérhetővé. Előadásában ezután kitért a tudományos és nem tudományos kutató megkülönböztetésének problematikájára, amelynek alapját a levéltári törvény adja, mégpedig a levéltáros és kutatói kö- rökben jól ismert támogatói állásfoglalás dokumentum az, ami a két típus közötti különbséget adja. Horváth Sándor szerint meggondolandó, hogy szükség van-e egyáltalán erre a dokumentumra. Ezután az újonnan létrehozott emlékezetpolitikai intézményekről értekezett, amelyeknek szerinte az áldozatokról és tettesekről szóló beszédmód fenntartása a feladata. Ezen intézmények létrejötte és kutatóik egyúttal új kihívások elé állították a levéltárakat. Véleménye szerint ezekre a levéltárak összefogással, szolidaritással és gyakoribb szakmai egyeztetéssel válaszolhatnak, segítségül hívva a tudományos szféra képviselőit. Javasolta a levéltárat használók igényeinek felmérését akár kérdőíves formában, továbbá azt, hogy a nagy mennyiségű digitalizált, illetve digitalizálandó iratanyag elérésének felülete értelmezhető legyen a kutatók számára, valamint szorgalmazta a különböző levéltári intézmények egységes online felületének bevezetését. Az iratanyagok digitalizálása és az adathalmazok jól strukturáltságának kialakítása véleménye szerint a hagyományos levéltári segédletek mellőzését jelentheti. Kiemelte az MNL és tagintézményei,
