Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 2. szám - Mérleg - Hátországban: Kecskemét az I. világháború idején (Bojtos Gábor)
Mérleg 68 Bár a recenzens nem tudja bizonyosan megállapítani, hogy a rendőrség (21.) vagy a hivatalnoki kar (82.) 120 fős állományára vonatkozik-e, mindenesetre sokat mondó adat az ideiglenesen felmentettek 57 fős létszáma. Csak 1916-ban mintegy 700 felmentési vagy szabadságolási ügyet kezdeményeztek gazdálkodók – változó sikerrel. A nagy határú város jelentős lélekszámú pusztai területein kulcsszereplőivé váltak a tanítók, akiknek tevékenysége szinte nélkü- lözhetetlen volt, hiszen számos közigazgatási feladatba (hadikölcsönök propagálása, rekvirálá- sok, összeírások, mezőgazdasági munkák biztosítása) bevonták őket. A kérelmek egyik tipikus példáját is közli a szerző: Faragó Sándor városi gyalogrend őr felmentését – a kérelmet olvasva – mi is azonnal aláírtuk volna. Faragó ugyanis egyike volt a „ legbuzgóbb ”, „ legszolgálatkészebb ” rendőröknek, aki „ bűnesetek ki nyomozásánál ”, „ szökött katonák előállításánál ”, „ hosszabb megfigyelést igénylő nyomozások eredményes befejezésével ” tűnt ki, emellett széleskörű kapcsolatarendszere, „ leleményessége ” pótolhatatlanná tette személyét. Ráadásul milyen időpontban hívták be? A mikor a város területén „ a bűncselekmények száma soha nem látott mértékben emelkedett ”, amikor „ a közbiztonsági állapotok állandóan rosszabbodtak ”, amikor „ a szökésben lévő katonák száma folyton nőtt ”, és hatalmas volt az állomány leterheltsége . (54 – 55.) Megtudhatjuk, hogy az idő előrehaladtával egyre több lett a feljelentés és egyre többen próbálkoztak kitérni a háború elől. Az egyedi eseteket olvasva merül fel az emberben a kérdés: mi lett vajon a sorsa Szigethy Lehel Józsefnek, akit négyszer mentettek fel gazdálkodói mivoltára hivatkozva, miközben ügyvédként praktizált (48.)? Mi történt Szántó Miksával, aki foglalkozását tekintve ügynök és kereskedő volt, és csak azért vett bérbe egy cséplőgépet, hogy jogcímet teremtsen felmentés éhez (49.)? És Székeli Pá l? Aki egy panasz szerint nemcsak fuvarozással foglalkozott: „a második foglalkozása pedig, hogy a hadbavonultak feleségeit házasságszédelgés ú t ján megbecstelenítse [...] az én feleségemet is több mint négy hónapig ostromolta az a gazember, házasságot ígér t neki, [...] ruh á- nak valóval meg pénzzel elcsavarta a fejét, elcsábította, rossz útra vezette, megbecstelenítette [...] , ha nem tetszik bevonultatni, akkor a hadbíróság elé adom panaszom ” . (49 – 50.) Péterné Fehér Mária közel 190 oldalas tanulmányában a Sándor István polgármester által irányított tisztviselői kar munkáját és helytállását mutatja be. A hét fejezetre tagolódó írás bemutatja a rendkívüli viszonyok közepette dolgozó városvezetés intézkedé- seit. Így szól a közigazgatás biztosításáról, a közélelmezésről, közellátásról, a családtagok (majd a hadiözvegyek, a hadiárvák) segélyezéséről és egyre nehezedő helyzetéről, a hadbavonultak támogatásáról, a hadi munkaalkalmakról, a városban tartózkodó cs. és kir. 94. gyalogezred pótzászlóalja és a lakosság közti meglehetősen feszült kapcsolatról, és bemutatja egy, a háború elején elpusztított felvidéki falu újjáépítésére tett erő- feszítéseket. Talán a terjedelem számára is írható, hogy sok az átfedés a többi munká- val – itt a felmentések, kórházak, hadifoglyok kérdéskörét emeljük ki. A kronologikus sorrend segít megérteni az olvasónak a fokozódó nehézségeket és a romló körülmé- nyeket, ám az éven belüli (illetve azonos) esetek tárgyalásakor segíthetett volna az öszszevonás. Így Sándor István polgármesterről megtudhatjuk, hogy „nagy fegyelmet, pontosságot követelt meg” (93. és Nagy Sándor esete), hogy „szigorúan büntette a tisztviselők hanyagságát” (94. és Weszely János esete), „nem tűrte a lazaságot” (97. és Kókai László esete).
