Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Levéltártörténet - Kincses Katalin Mária-Tuza Csilla: a céhtörténeti kutatások újabb lehetőségei hazai és külföldi gyűjteményekről készített adatbázis alapján
A céhtörténeti kutatások újabb lehetőségei h^ai és külföldi gy új te m énj e kben a rűen megsemmisül. A digitális felvételek elkészítésénél tehát fontos szempont volt számunkra, hogy ily módon legalább valamilyen nyoma maradjon a céhes iratok pusztulásra ítélt részének. Ennek éppen ellenkezőjét tapasztaltuk a kassai levéltárban. A Kassai Városi Levéltár céhes forrásaiból előzetes információink szerint (Dóka Klára kutatásai az 1980— 1990-es években) tízdoboznyi anyag szólt a kassai céhekről, a 16. századtól kezdődően, melynek segédlete egy cédulakatalógus. Úgy tudtuk, hogy a céhes élet minden típusú dokumentuma megtalálható itt, s az anyagot mesterségek szerint rendezték. Célunk ennek ismeretében az volt, hogy a kassai városi múzeum anyagát is feldolgozzuk, ami előzetes információink szerint kb. kétdoboznyi, s úgy véltük, kiegészíti némiképp Kassa céhes életének dokumentumait a 16-18. századra vonatkozóan. Ilyen előzmények után azonban azt tapasztaltuk, hogy a Kassai Városi Levéltárában nem tíz, hanem 46 doboznyi céhes iratanyag található. Segédlete egy jól használható mutatókönyv, s a kutatást maximálisan lehetővé tették számunkra oly módon, hogy minden egyes doboz összes iratát megkaptuk. Az iratok savmentes dobozokban fekszenek, száraz, megfelelő hőmérsékletű raktárakban őrzik azokat, vagyis a tárolás körülményei kielégítőek. A céhes élet valóban minden típusú dokumentuma megtalálható itt, 1416-tól az ipartestületek a 19. század végi megalakulásáig. Az egyedülállóan gazdag és értékes céhes forrásanyagot mesterségek szerint időrendi sorrendbe szedve rendezték. Jelenleg készül egy számítógépen rögzített színvonalas segédlet is. A legkorábbi iratok 15. századi Zsigmond-korabeli oklevelek, több kassai céh összes fontos dokumentuma (elsősorban oklevelek és céhkönyvek) fennmaradt. A fotózásnak — mint utaltunk rá — Szlovákia levéltáraiban korlátozzák: egy teljes dokumentumot az elejétől a végéig fotózni csak előzetes és különleges, Pozsonyból megkért engedély alapján lehetséges. Ezért a digitális rögzítés mellett helybéli adatrögzítés és feltárás útján gyűjtöttük egybe az anyagot (a 402 tételnyi iratról „csupán”1990 felvétel készült).7 Mint említettük, lehetőség szerint tervbe vettük előzetesen a kassai városi múzeum anyagának feldolgozását is — ez a tervünk is megvalósult.8 A 102 tételből (nem kettő, hanem 14 doboznyi irat) álló céhes anyagról 1845 felvételt készíthettünk. A helyi kollégák fontolgatják az egyesítést a kassai levéltárban található iratokkal, ami a kassai Kelet- Szlovákiai Múzeum jelenlegi tárolási feltételei és műtárgyvédelmi lehetőségei miatt messzemenően indokolt lenne. Végül egy szintén terven felüli, Kolozsvár Város Levéltárában folytatott kutatásról számolhatunk be. A levéltár 544. fondja tartalmazza Kolozsvár teljes fennmaradt céhes iratanyagát a középkori oklevelektől kezdve a 19. század végéig. A román levéltárakban a szlovákiaiakkal szemben nem a fotózást, hanem a naponta megkapható iratmennyiséget korlátozzák (legfeljebb 12 irat), a megkapott dokumentumokat az elejétől a végig le lehet fotózni digitális fényképezőgéppel. Az 544. fondhoz tartozik egy 7 Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy tételes, minden forrásra kiterjedő, teljes körű gyűjtőmunkában volt részünk, ami elsősorban a kassai levéltár igazgatójának, Maria Hajduovának köszönhető, valamint a levéltár munkatársának, Martin Bartosnak, akik mindketten a legmesszebb menően támogatták munkánkat. 8 Köszönhetően kassai múzeum muzeológusának, Ursula Ambrusovának. 61
