Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: Rádió és Televízió. Az MSZMP irányító tevékenysége a könnyűzenei műsorpolitikában a hatvanas években
Rádió és Televízió. A.^ MSZMP irányító tevékenysége... Az IB jelentős eredménynek könyvelte el, hogy a rádióban és televízióban beindított műsorok - Táskarádió, Húszas stúdió, Csak fiataloknak!, Halló fiúk, halló lányok! — kellőképpen eltántorították a fiatalokat a nyugati adók hallgatásától a könnyűzene hazai propagálásának segítségével. Azt azonban sajnálattal vették tudomásul, hogy az 1967- ben, szintén a rádió közreműködésével rendezett politikai dalfesztiválról a zenei szakma meglehetősen távolságtartóan nyilatkozott (ezzel egy időben az V. kerületi KISZ- bizottság viszont sikernek értékelte a helyi pol-beat versenyeket a középiskolások körében).12 Mint közölték, az amatőr tánczenei életet a rádió által közvetített salgótarjáni fesztiválon keresztül is figyelemmel tudták kísérni. A KISZ vezetése a pártvezetés elvárásainak megfelelően eredményként számolt be arról, hogy salgótarjáni könnyűzenei rendezvényükön 1967-ben már külön szovjet kategória szerepelt az 1917-es események 50. évfordulója alkalmából, ami Szovjetunió-beli fellépőket jelentett. A hozzászólók között Kurcz György, a Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának művelődésügyi főosztályvezetője kritikus hangnemben szólt a rádió munkásságáról ezen a téren, mert szerinte azért hallgattak olyan sokan külföldi adókat a fiatalok közül, mert a hazai kínálat nem elégítette ki őket. A népszerű beatmozgalom hazai képviselőiről, mint amatőr tánczenekarokról szólt, akik mintegy 150-en lehettek, és zeneileg teljesen képzetleneknek tartotta őket, mert a klasszikus tánczenei műfajokat nem játszották, csak rock and rollt. 1964 őszétől úgy határoztak, hogy az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) vezetésével továbbképzik őket, ám ez a legemb lematikusabb beatzenekarok esetében nem következett be. Ezt a Kádár-rendszer döntéshozói mechanizmusa következetlenségével, de a beatzenekarok közmondásos laví- rozási képességével is magyarázhatjuk. Aczjl György ugyancsak felszólalt az 1968. februári IB ülésen, ahol a rádió által is közvetített Ki mit tud? zenekarainak azt vetette a szemére, hogy dilettantizmusuk ellenére hivatásossá váltak, és - ahogy fogalmazott — alvilági helyeken folytatták működésüket, ahol a „huligánok” közönségükké váltak. Rövid beszéde végén megemlítette, hogy összességében a komolyzene alacsony arányát sem tartotta helyesnek ezeken a vetélkedőkön.13 A KISZ KB IB 1964. március 13-án tartott ülésén ,^A^ifiúság szabadidejének célszerű, hasznos eltöltéséről” tanácskoztak és a rádiózást, mint szokást is górcső alá vették. A TKO-hoz eljuttatott, Méhes Tajos KISZ KB első titkár aláírásával készült jelentés szerint a rádió által is sugárzott táncdalok rombolták a fiatalok ízlését. A KISZ vezetői ugyanakkor önkritikusan megjegyezték, hogy a szórakoztatás terén meglehetősen elmaradtak az ifjúság igényeitől, miközben „az ifiúság érdeklődésében egyeduralomra tör a modem tánczene. Ütemére táncolnak, sétálnak, kirándulnak, táskarádióval ülnek a parkokban. A magnetofonok és táskarádiók (ez utóbbiról még nagysikerű sláger is született az Illés együttes nyomán14 — Cs. B.) vásárlói, kölcsönzői többnyire fiatalok. A jó magnószalag nagy 12 PIL 289. f. 3. cs. 24. ő. e. 34. w Pl]. 289. f. 2. cs. 23. ő. e. 14 A Táskarádió, mint rádióműsor olyannyira népszerű volt, hogy műsorvezetőjét, Komjáthy Györgyöt vidékre is meghívták közönségtalálkozókra. Ez történt egyebek mellett Mosonmagyaróváron is, amiről a Győr-Sopron megyei tanácsi szerv hírt adott a kulturális tárcának 1969. június 30-án. Ennek 48
