Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: Rádió és Televízió. Az MSZMP irányító tevékenysége a könnyűzenei műsorpolitikában a hatvanas években
Csatári Bence kincs, átjátsszak, cserélik, forgalmaznák, a közkedvelt felvételeknek tekintélyes árfolyamuk van. Az utóbbi tíz w legnagyobb példány számban eladott hanglemezei szinte kivétel nélkül táncdalok [kiemelés az eredeti szövegben]. [...JA modem tánczene diszkreditálja a fiatalok zenei ízlését, ugyanakkor a magfar tánczene fejlődése nem tart lépést a fiatalok egyre növekvő igényével és zenei ízlésnevelésük követelményével. ”15 A jelentés ezek után rátért a rádióban is szereplő beategyüttesek jellemzésére, ami nem túl jó színben tüntette fel őket. A fiatal generáció új hangvételét azonban nem fel- tédenül tudatos vállalkozásoknak fogták fel, hanem egyszerű eltévelyedésnek, a negatív felhangon azonban ez mit sem változtatott. A KISZ vezetésének ilyen módon megszólaló éles kritikája, amelyet a dokumentum mutat, ellentmondani látszik annak az általuk sokat emlegetett tézisnek, miszerint az ifjúsági szervezet igyekezett volna minél több mozgásteret kiharcolni a modern zenei műfajoknak: modem tánczene térhódítása [itt a beatelőadókat kell érteni — Cs. B.] érthető és természetes, de nem egyértelműen örvendetes jelenség. [...] nem egyszer a nyugati világ iránti nosztalgiák keltésére is alkalmas. [...] a magyar tánczene helyzete mind művészeti, mind a zenészek továbbképzése szempontjából rendezetlen. A helyzet ellentmondásain a Magyar Rádió és Televífió tánczenekara sem tudott változtatni. [...] gomba módra elszaporodtak az amatőr tánczenekarok és énekesek, s a fiatalok tömegesen pártolnak át hozzájuk. Hangszerből divattá lett a gitár, két év alatt hatszorosára nőtt a kereskedelmi forgalma. [...] Néhány — főleg budapesti — kevesebb zenei műveltséggel, de jóval nagyobb feltűnési vággyal megáldott együttes ’stílusra’ talált egyes külföldi rádióadók tánczenéjében, amely az utánzásban tovább veszített értékeiből és ’gazdagodott’ ritmust túlhajtó erotikájában. Az amatőr táncdalénekesek nem népszerűsítik a sok esetben bárgyú és igénytelen magyar táncdalszövegeket, de annál több kárt okoznak a nyugati sztárok utánzásával, a hibásan és értelmetlenül előadott idegen szövegekkel. A korszerű tánczenét kereső fiatalok egy része — főleg Budapesten — az ilyen zenekarok és énekesek köré csoportosult, és ebben már nehéz szétválasztani a kozmopolita, egzisztencialista életjelenségek hordozóit azerkölcsében, világnézetében romlatlan, de ízlésében fejletlen fiataloktól?’ A könnyedebb zenei műfajok előretöréséről tudósította ugyanakkor felettes szerveit, azaz a legfőbb pártvezetőket, a PB tagjait, a KB titkárait és tagjait az Agitációs és Propaganda Osztály a rádiótól kért információk alapján. Ezek szerint az összes műsoruk 39,2%-a volt könnyűzene 1967-ben, de 1969-re tervezett műsorpolitikájuk szerint még több könnyűzenét szándékoztak adni.16 Nagyobb számban igyekeztek elhelyezni tánczenét a Vasárnapi koktél című műsorban, valamint az URH-adó kétórás vasárnapi többletét a Csak fiataloknak című népszerű tánczenei műsor előző heti adásainak megismétlésére tervezték felhasználni. Grósz Károly, a KB APÓ osztályvezető-helyettese 1968. szeptember 6-án kelt levelében azonban felemelte hangját a könnyűzene ilyen előzményeként egy másik alkalommal a Tinédsgerparty című rövidfilmet is levetítették ugyanitt. (MNL OL XIX—1-4—o-3. t.-80669-1969 (107. d.)) 15 MOL M-KS 288. f. 35. cs. 1964/8. ő. e. 1-15. 16 Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1971. november 23-ai ülésének a rádió munkájával foglalkozó határozata megállapította, hogy az összműsor 10%-át tették ki a tánc- és könnyűzenei műsorok (a fennmaradó részt értelemszerűen a jazz, a népdal, a sanzon, a magyar nóta és az operett jelentette), amelyek az országos színvonalat tükrözték, teljesítményük viszont meglehetősen hullámzó volt. Megítélésük szerint sok volt benne a kommersz elem, a szövegek nem egyszer silányak voltak, és az előadói teljesítmény is sok esetben gyenge volt. (MNL OL M-KS 288. f. 41. cs. 169. ő. e. 16.) 49
