Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: Rádió és Televízió. Az MSZMP irányító tevékenysége a könnyűzenei műsorpolitikában a hatvanas években
Csatári Bence t<j [...] a szemét-zene a% emberek, főleg a fiatalság ízlését és erkölcsét, egész tudatát. [...] a jenében semmiféle szükségünk sincs arra, hogy olyanfajta divatos irányzatoknak adjunk teret, melyekben a formai újítás csak üres lelket vagy a művészi tehetetlenséget, tartalmatlanságot leplezi (puentilizmus, konkrét z?ne, elektronikus zgne)”x A rádiónak adott utasítások ugyanazt a felfogást tükrözték, amelyet a könnyűzenei élet többi résztvevőjére is ráerőszakolt a hatalom, ennek megfelelően pedig az 1957—1963 közötti időszakban eleinte a jazz és a rock and roll tartozott a művészileg és ideológiailag egyaránt elfogadhatadan kategóriába. Az idézett szövegben tett kifejezések két évtizeddel később más zenei irányzatokkal ösz- szefüggésben is megjelentek a pártzsargonban, amikor egyes zenekarok túlzott népszerűségének letörése céljából indokot kerestek félreállításukra. A Magyar Rádió vezetői, szerkesztői rendszeresen kaptak a fentiekhez hasonló pártutasításokat — nem feltétlenül írásban, hanem sokszor telefonon jött az instrukció —, és bizonyos időközönként be is kellett számolniuk a szórakoztatópolitikájáról az MSZMP KB APO-nak, amit a korai Kádár-korszakban 1960. július 15-én is megtettek. A felettes szervnek küldött jelentésből kiderült, hogy a rádiónál selejteztek a tánczenei repertoárból, ami szerintük emelte a számok szövegeinek általános színvonalát. Nyilvánvalóan a kispolgárinak vagy túlságosan rendszerkritikusnak minősített zeneszámokat vették ki a hangarchívumukból, ezért jelenthetett számukra előrelépést a változás. A rendszer melletti teljes kiállás a rádió részéről egyáltalán nem meglepő, hiszen költségvetésük a pártállam belátásától függött, és az elektronikus sajtónak mindig az éppen fennálló politikai rendszer kiszolgálójaként kellett működnie. Szintén örvendetes tényként kezelték az akkoriban létrehozott könnyűzenei stúdiót, amelyhez nagy reményeket fűztek. Ehhez kapcsolódóan célul tűzték ki, hogy gondosabb szerkesztési munkálatokkal egybekötve növekedjen a tánczenei dalok mennyisége. Az ellentmondás feloldására hozzátették, hogy tánczene színvonalának emelésével a munkások és a parasztok művelődési igényeit szándékoztak fokozottabban kielégíteni.1 2 Ennek jegyében a Magyar Rádió Tánczenekarát évente egy-két alkalommal ipari üzemben, egyenes közvetítésben tervezték felléptetni.3 Úgy ítélték meg, hogy a tánczenében sikerült a giccset, az ízléstelenséget és az egészségtelen érzelgősséget visszaszorítaniuk, továbbá kijelentették, hogy a Táncdal- és Sanzonbizottság4 * által jóváhagyottak közül sem játszottak mindent, mert „az ott elfogadottaknak elég jelentős része kihull a mi rádiós-rostánkon.'”5 A rádió vezetői 1 MNL OL M-KS 288. f. 33. cs. 1958/1. ő. e. 254-278. 2 MNL OL M-KS 288. f. 22. cs. 1960/10. ő. e. 120-121. 3 MNL OL M-KS 288. f. 22. cs. 1960/10. ő. e. 130. 4 A sanzonbizottság pedig sokszor indokoladanul szigorúan járt el. A későbbiekben például Lerch István megtréfálta őket, és egy Elton John szám kottáját küldte be nekik, amelyet szintén nem tartottak publikálásra alkalmasnak. (Kiss—LERCH, 2001. 36.) A sanzonbizottságot 1959. június 1-én hozta létre a Művelődésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó Színházi és Zenei Főigazgatóság. Tagjait a kormányzat által felügyelt zenei intézmények esetében a művelődésügyi miniszter, a rádió és a televízió esetében pedig a Magyar Rádió és Televízió elnöke nevezte ki. A bizottságot az Állami Hangverseny Igazgatóság alá rendelték. (MNL OL XIX—1—4—ff—49936—1959 (50. d.)) A sanzonbizottságba 1959. szeptember 1-től a zenei szakszervezet delegáltja is bekerült, ekkortól a tagok tiszteletdíját a Művészed Szakszervezetek Szövetsége fedezte. (MNL OL XIX-I-4-ff-49962-1959 (12. d.)) 3 MNL OL M-KS 288. f. 22. cs. 1960/10. ő. e. 144. 45
