Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: Rádió és Televízió. Az MSZMP irányító tevékenysége a könnyűzenei műsorpolitikában a hatvanas években
Csatári Bence RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ AZ MSZMP IRÁNYÍTÓ TEVÉKENYSÉGE A KÖNNYŰZENEI MŰSORPOLITIKÁBAN A HATVANAS ÉVEKBEN Az MSZMP kultúrpolitikájában a Magyar Rádió hosszú évekig egyeduralkodó, illetve domináns elektronikus médiumként kiemelt szerepet kapott. Az aktuálpolitikai és propaganda műsorok mellett az iratok tanúsága szerint nagy hangsúlyt helyeztek a más jellegű és profilú adásokra is, ezek közül pedig általában véve a zene nagy szerepet játszott. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a műsorfolyamban a zene összessége tette ki az összes műsoridő jelentős részét, sok esetben több mint a felét. Ebből fakadóan a párt- és az állami vezetés különböző szintjein számos alkalommal foglalkoztak zenei és ezen belül könnyűzenei kérdésekkel. Közöttük akadt adminisztratív intézkedés, a mindennapi könnyűzenei élettel foglalkozó napi bürokratikus aprómunka, a zenészek koordinálása vagy éppen a rádió könnyűzenei működéséről szóló beszámoló a pártvezetésnek, illetve a napi hírekhez kapcsoló könnyűzenei vonatkozású állásfoglalások. Az alábbiakban a pártnak a rádió könnyűzenei műsorpolitikára gyakorolt hatását igyekszünk bemutatni néhány jellemző eset segítségével. A Magyar Rádió és Televízió helyzetével az intézmény helyzetéből fakadóan a párt két fontos szerve, a Központi Bizottság (KB) Tudományos és Kulturális Osztálya (TKO), valamint az Agitációs és Propaganda Osztály (APÓ), illetve ezt a két testületet összefogó Agitációs és Propaganda Bizottság foglalkozott. (A TKO-t 1957 és 1964 között nevezték így, 1964 és 1966 között Kulturális Osztálynak (KO), 1967-től egészen a rendszerváltozásig Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálynak — TKKO-nak - hívták.) A rádióval kapcsolatos teendőket a TKO először 1958. december 3-án foglalta össze egy jelentésben, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a dalszövegek szűrésére helyezték a legnagyobb hangsúlyt annak érdekében, hogy ezek ne okozzanak kárt a szocializmus építésében. Emellett hangoztatták a sokszínűségre való törekvést a könnyűzenei repertoárban, ám az utókor szemszögéből nézve ez nem jelentett egyet a pluralizmussal, pusztán a pártállam által elfogadott stílusok elfogadásával: „Szórakoztató zene nélkül nincs szórakozás; hozzá tartozik ez az élethez Kell az °Perett, kell a tánczene. [...] Tánczenében mindenekelőtt a szövegek igényelnek gondos figyelmet, mert a kispolgári életérzés, a giccses érzelgősség ide nyomul be a legörömestebb. M tartalmatlanság betegesség nihilizmus, ánizmus nem tűrhető meg dalszövegeinkben. Egészséges tartalmú, életörömet árasztó, jól énekelhető, gazdag eleven ritmikájú táncdalokra van szükség. Itt is tanulmányozni kell a Szovjetunió példáját (mi is tettünk már erre bíztató kísérleteket), ahol sok zeneszerző [...] dalt ír [...] a szocialista ember legkülönbözőbb érzelmi állapotairól. [...] ayt kell mintegy minimális célként kitűzni, hogy a szórakoztatás ízlést és erkölcsöt ne romboljon [...] ne gondoljuk, hogy [...] nem fertő44
