Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - In Memoriam - Ortutaty András (Gecsényi Lajos)

IN MEMÓRIÁM

ORTUTAY ANDRÁSRA EMLÉKEZVE

(1942-2015)

Az ötvenes évek végén újra indított levéltár szak, mint úgynevezett „B-szak”, hallgatóinak száma az idő múlásával lassan növekedett. Az 1962-es évfolyam, miként az előző is, már négy fővel indult. Közéjük tartozott Ortutay András, aki a magyar szakot hagyta el Uderer Emma professzornő hívására.

Csábító volt számára a lehetőség, hiszen gimnazista korától történésznek készült, és a levéltár szakot akkortájt történelem szakos specializációnak tekintettük. Kimagasló felkészültségű egykori „rákóczis” diák volt, de tudásával sohasem kérkedett, szerény, kiegyensúlyozott tagja volt a levéltáros hallgatók kis közösségének. Érdeklődése elsősorban a 18—20. század gazdaság- és társadalomtörténete felé vonzotta, de könnyedén eligazodott a középkor rejtelmeiben is. Kitűnő forrásismeretével és elemző készségével tűnt ki a „csapatból”. Egyformán kivívta Mollaj, Kumorovit^ és Gerics tanár urak és Léderer professzornő elismerését. Negyed évesként viszont a Párttörténeti Intézet Archívumában vállalt nyári diákmunkát. Felkészültsége ellenére sem volt azonban könnyű munkahelyet találnia 1965-ben, miután a központi állami elosztó rendszerben egyetlen szabad levéltárosi állást sem regisztráltak. Végül a Magyar Országos Levéltár munkatársa lehetett, ahol a Bécsi kapu téri kutatóterembe osztották be. Majd két évet töltött el itt, amikor feleségét követve (aki Esztergomban lett középiskolai tanár) „átigazolt” az Esztergomi Állami Levéltárba. Néhány hónap után 1967 áprilisában Vitái József egykori megyei főlevéltárnok nyomdokain és Steinmann Juditot követve megbízták a levéltárvezetői teendők ellátásával. Az ország legfiatalabb megyei levéltárvezetője lett egy olyan szakmai környezetben, ahol a vezetők átlagéletkora ötven körül

101