Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - In Memoriam - Ortutaty András (Gecsényi Lajos)
volt. A megyei levéltárak tanácsi kezelésbe kerülését követően (1968) kétség sem merült fel, hogy ő marad az intézmény vezetője. És az maradt 25 éven keresztül, 1972-től már kinevezett igazgatóként. Tudásával, empatikus képességével hamar kivívta kollégái megbecsülését, miként gyorsan beilleszkedett Esztergom értelmiségi világába, megtalálta a hangot a (távoli megyeszékhelyen) és a székvárosban is a tanácsi és a megyében igen jelentős iparvállalati apparátusokkal. Igazgatói működésének kiemelkedő eseménye volt, amikor a Levéltár megkapta a Deák Ferenc utcai egykori főreáliskola mellé a Vörösmarty utcai felújított, kibővített épületet. Miként 20. századi levéltáros elődei, ő is valódi kutatói szenvedéllyel fordult a sok hányattatást megért megyei, városi és községi iratok, vagy éppen a káptalan hiteleshelyi levéltára, s rajtuk keresztül Esztergom, Tatabánya és a két csonka megye története felé. 1969-ben az Új Forrás megyei folyóirat közölte első helytörténeti tanulmányát, amit három évtizeden át 167 írás követett. Magas színvonalú tudományos tanulmányok, napilap cikkek egyaránt kerültek ki a tolla alól, melyekben addig ismereden adatok sorát ismertette meg olvasóival. Számos más téma között Esztergom vármegye török utáni állapotáról, a megyeszékhelyek 18—19. századi fejlődéséről, Tata és Tóváros egyesítéséről, a tanácsrendszer bevezetéséről publikált tanulmányokat. Különös figyelmet szentelt az esztergomi zsidóság történetének, a jobbágyfelszabadításnak, az 1945 utáni megyei állapotok bemutatásának. (írásaiból a 2003-ban megjelent tanulmánykötet — „Jó, ha a dolgokat írásba foglaljuk” - adott ízelítőt.) Előadója volt a végvárak történetét vizsgáló noszvaji konferenciáknak éppúgy, mint a Veszprémi Akadémiai Bizottság településtörténeti műhely-beszélgetéseinek. Elsőként szervezett az országban megyei levéltári napot, történeti olvasókönyvet és esztergomi fotóalbumot szerkesztett, közreműködött a levéltári évkönyv kiadásában. Meghatározó történész szerzője volt a megye kulturális folyóiratainak, az Új Forrásnak, majd a Limesnek, a tatabányai várostörténeti monográfiának. Munkásságának mindvégig igen fontos része volt az, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat előadójaként járta a megyét, megemlékezett az évfordulókról, beszélt a községek történetéről. Amikor a rendszerváltozást követően igazgatóként — máig értheteden módon — nem kapott bizalmat a levéltárfenntartó önkormányzattól, még nagyobb erővel fordult a helytörténet felé, miközben nem hanyagolta el levéltárosi feladatait sem, éveken át gondozta a komáromi fióklevéltár anyagait. Személyében a megújult, szakmailag kitűnően képzett levéltáros nemzedék jelentős képviselőjét tisztelhettük. 2015. december 2-án tragikus hirtelenséggel hunyt el Makón, ahová nyugdíjba vonulását követően költözött. Egy kiváló kollégát és jó barátot gyászolunk! Gecsényi Fajos 102
