Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Garadnai Zoltán: Gondolatok egy könyvről és a történész felelősségéről

Gondolatok egy könyvről és a tört éné s% fele lős ségérő l

„igazság” szó használatára.1 A jelenkor történetének vizsgálata tehát nem egyszerű feladat, a történetíró könnyen beleeshet a saját maga által „készített” és a személye elé „tett” képzeletbeli csapdákba, így a történész szakmai felelőssége különösen jelentős.2 3

Fontosnak tartom — és a témához közvetlenül kapcsolódik — Krausi> Tamás és Varga Éva Mária „A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban — levéltári dokumentumok 1941—1947” című forráskiadványát. A magyar katonák szovjetunióbeli tevékenységét, az általuk elkövetett atrocitásokat kizárólag orosz források alapján bemutató, nagy vitákat kiváltó könyv kapcsán komoly véleményeltérésekkel találkozhattunk, és a kötet kritikusai szerint „a szerkesztők hatalmas, de egyoldalú munkát végeztek, amelynek során részben áldokumentumokat is közöltek. ’5

L. Balogh Béni szerkesztésében egy olyan könyv született, amely ugyan segít árnyalni Magyarország 2. világháborús tragédiájának a történetét, de a könyv megjelenése utáni kritikák, az érzelmi reakciók jól mutatják, hogy a téma semmit sem veszített aktualitásából. A korabeli traumák emléke, Magyarország világháborús szerepének értékelése eleven és sokszor érzelmi-ideológiai alapon működő viták tárgyát képezi.4 Ebből a szempontból a könyv nem segít ezeket a konfliktusokat feloldani, a tényekre alapozva tisztábban látni, hanem egyre inkább azt láthatjuk, hogy ez a munka is önálló „életet” kezd élni.

Napjainkban már tudjuk, hogy erőszak mindenhol történt, a németek és szövetségeseik által a Szovjetunióban, amiről már korábban is tudtunk,5 vagy az amerikai katonák által a német asszonyokon.6 Általánosságban megállapítható, hogy egy olyan je1 Minden valószínűség szerint ötven év múlva, ha a magyar rendszerváltozás történetét fogják az utódaink kutatni, számukra is komoly szakmai, módszertani kérdést fog jelenteni, hogy a mindenkori Magyarország és a magyarság történetét, az arra vonatkozó forrásokat hogyan és milyen eszközökkel elemezzék. Gondoljunk bele, hogy az Európai Uniós, illetve a Schengeni övezethez történő csatlakozásunk után a magyarság mozgástere, a magyarok életére vonatkozó hatások kiszélesedtek, jóval összetettebbé váltak.

2 Ebből a szempontból nézve alapvető jelentőségűnek és kiindulási pontnak tartom ROMSICS IGNÁC Clio bűvöletében című könyvét. Romsics professzor a VI. fejezetben foglalkozik a magyar történettudomány 1945 utáni történetével, s a 450. oldalon állapítja meg, hogy a szovjet csapatok magyarországi tevékenységével az 1990 előtti történetírás nem foglalkozott, azt tabuként kezelte.

3 http://mult-kor.hu/cikk.php?id=38850&pldx=l Szándékosan kegyetlenkedtek a magyarok a civilek ellen a Szovjetunióban? (Letöltve: 2015. május 7.)

4 Lásd a Krausz Tamás történésszel készített interjút. Klubrádió, Napi reggel. 2015. április 28. illetve Eszmélet 106. szám 201. nyár, 86-99. Az ehhez kapcsolódó vita: http://eszmelet.hu/a-magyar-liberalizmus-meg- mindig-jobbra-nyitott-balra-zart-adalekok-egy-recenzio-tortenetehez/

.

5 A film eszközeivel Elem Germanovics Klimov dolgozta fel ezt a témát az 1985-ben rendezett utolsó filmjével a „Jöjj és lásd!”-al. Klimov a háború borzalmait, a németek rémtetteit új szemszögből ábrázolja, és bemutatja azt, hogy a háborúban mindennek, különösen az emberi életnek teljesen elveszik az értéke.

6 http://mult-kor.hu/hany-nemet-not-eroszakoltak-meg-az-amerikaiak-20150306 (Letöltve: 2015. május 7.); http://mult-kor.hu/a-berlini-asszonyok-kuzdelme-a-szovjet-eroszaktevok-ellen-20150505 — Itt olvasható az alábbi visszaemlékezés: „1945 tavaszától őszig szóló napló segítségével jobban megérthetjük, mi is történt ezekben a pokoli hónapokban. Az egyik Vlagyimir Gelfand, Közép-Ukrajnából származó zsidó hadnagy írása, amelyet a fia, Vitalij talált meg a családi ház padlásán, miután Gelfand elhunyt. „Apám sok borzalmat látott, míg eljutott Berlinig. Számtalan falun ment keresztül, amelynek lakosságát szinte teljesen kiirtották a nácik, még a gyermekeket sem kímélték, a helybeli nőkön pedig szexuális erőszak nyomai látszottak” — mondta Vitalij. Ám hozzátette: a Vörös Hadsereg sem volt szent, a sajtó segítségével izzította a

65