Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Tóth Ágnes: A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Magyarországon

A német nemzetiségi oktatás újjászervezése M agy aro rs%á%o n

sen maradt német nemzetiségűek számát és összlakossághoz viszonyított arányát is.13 A lista összesen 474 község adatait tartalmazza. A fenti kritériumnak megfelelő település egyáltalán nem volt Hajdú-Bihar, Heves, Szolnok és Zala megyében, ahol egy-egy településen csupán néhány német nemzetiségű személy élt.14 Bár Békés, Borsod- Abaúj-Zemplén, Csongrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében voltak még olyan települések, ahol a németség aránya elérte vagy meghaladta az össznépesség egy százalékát, az ezekben a megyékben már korábban is megfigyelhető szórványosodást fölerősítette a kitelepítés.

Az oktatási és kulturális igények biztosításánál nyilvánvalóan figyelembe kell venni az egyes településeken az adott kisebbség összlakossághoz viszonyított arányát. Legalább ennyire fontos azonban, hogy az adott kisebbség milyen arányban és mely településekre koncentrálódik. Az ’50-es években a lokális német közösségek esetében figyelembe kellett venni azt is, hogy a települést érintette-e a kitelepítés, s milyen mértékben. Egyáltalán nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a németek 50—60%-os összlakossághoz viszonyított arányukat néhányszáz fős vagy több ezres településen őrizték-e meg, mint ahogyan fontos az is, hogy a nem német lakosság összetétele hogyan alakult. Évszázados együttélésről volt-e szó, vagy a szomszéd országokból menekültként érkező magyarok, bukovinai székelyek, magyarországi telepesek kerültek a kitelepítettek helyére.

A VKM Kollégiumi értekezlete 1951. március 5-én ismét foglalkozott a nemzetiségi oktatás helyzetével. A nemzetiségi osztály által készített jelentés a délszláv, román, szlovák kisebbség kapcsán az egy évvel korábbi tervek megvalósulását tekintette át. Sok területen — így a tankönyvellátás, szakmai képesítéssel is rendelkező, az adott nyelvet jól beszélő pedagógusok, iskolák szakmai eredményessége tekintetében — nem történt előrehaladás. Az Arató Endre által jegyzett jelentés először foglalkozik a német nemzetiség iskoláinak kérdésével is. Megállapítja, a Magyarországon élő német lakosság száma mintegy 200 ezer fő, 130 olyan település van, ahol számarányuk eléri a 40— 60%-ot. Az előkészítő munka során 1949 őszén csak hét községet látogattak meg. A kiválasztásnál szerepet játszott, hogy olyan településeket is felkeressenek, ahonnan volt és ahonnan nem volt kitelepítés, figyelembe vették az asszimiláció fokát, a település nagyságát és nemzetiségi összetételét. A helyszíni tapasztalatokat a jelentés meglehetősen eklektikusán foglalta össze: „A bácsmegyei vegyes-lakosságú községekben a németek szívesen beszélik nyelvüket, de félelemből nem vallják magukat németnek. A templomban rendszeresen van német nyelvű mise. A községekben a németek tökéletesen értik az irodalmi nyelvet, német újságokat olvastak és német iskola is volt a felszabadu13 Az adatközlés bizonyítja, hogy a Belügyminisztérium elkészítette a kitelepítés személyi mérlegét és saját kimutatással rendelkezett az országban maradt német nemzetiségűekre vonatkozóan. Bizonyosan ’saját’ listáról van szó, hiszen az 1950-ben a településen élők adatai sem egyeznek meg az 1949. évi népszámlálás adataival. A dokumentum a fentebb jelzett adatokat, illetve annak föltüntetésével, hogy mely településeket nem érintette a kitelepítés, további elemzési lehetőséget kínál a németek területi elhelyezkedésének, települési struktúrájának elemzéséhez. (MNL OL XIX—I—1—o—0076—1-1950.)

14 Hajdú-Bihar megyében 42 településen 461, Heves megyében 49 településen 278, Szolnok megyében 41 településen 339, míg Zala megyében 102 településen 1440 német nemzetiségű személyt regisztráltak. (MNL OL XIX-I—1-O-0076-1—1950.)

33