Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Hajagos Csaba: A fotó, mint a nemzeti emlékezet „lenyomata” az MNL Bács-Kiskun Megyei levéltárának állományában
A fotó, mint a nemzeti emlékedet „lenyomata”... gok10 (nem pergamen vagy papír alapú levéltári adathordozók) anyagi összetételükből következően lényegesen eltérő kezelési, tárolási körülményeket igényelnek, a károsító tényezők hatására is különböző módon reagálnak, mint a hagyományos levéltári iratállomány. Ez csak egy tényezője annak, amiről a későbbiekben szó lesz. A levéltár, mint az „osztatlanul kapott közös örökség” óvóhelye. „Információt mindenkinek ” A fényképészeti anyagok halmaza felöleli mindazokat a fotográfia története során, különböző eljárásokkal rögzített felvételeket, amelyeknek közös tulajdonsága az adott kép által okozott vizuális információ, objektivitás és az utánozhatadan tényszerűség. (.A kép lehet önmagában is informatívabb forrás, mint egy hagyományos papír alapú iratanyag). Ez az a megállapítás, ahol találkozik fotográfus, történész, muzeológus és levéltáros. A történész a képes dokumentumok értékelése közben két értékkel találkozik. Az egyik a kép művészi, a másik annak dokumentatív értéke, hiszen a képes ábrázolások közül a fényképekben is egyaránt benne rejlik a díszítő és a magyarázó funkció. Ebből következően a történész számára az információt hordozó, magyarázó funkció az, ami az értéket teremd, hiszen őt a kép hitelessége,11 az ábrázolt személy, tárgy vagy esemény valósághűségének ténye élted. A levéltáros előkészítő, feldolgozó, állományvédelmi tevékenysége nélkül azonban nem történik meg az „előszűrés”, a „felhasználhatóvá tétel”, a hitelesség vizsgálata, amelyek a művészettörténeti vizsgálatokkal együtt mind alaptényezői mára a történettudomány kutatásainak. A levéltár és a történettudomány „kézfogójáról”, egyúttal a levéltár örökségvédelmi jelentőségéről azonban születtek az általam említett, a történészek és a kutatók számára egyértelmű nézeteken túl különböző elméletek is. Talán a 20. század egyik legnagyobb port kavart kritikája Edward Hallett Card2 nevéhez fűződik. 1961-ben, Cambridge-ben „Mi a történelem?” címmel tartott előadás-sorozatában13 a tények és dokumentumok (levéltári források) jelentőségét boncolgatva azok történettudományban betöltött jelentőségét bírálta. Egyenesen az eretnekség termékeinek nevezte azokat a történeti munkákat, amelyek a hiteles forrásokat veszik alapul az elméletek és konklúziók megállapításához. Kijelentette, hogy „a történettudománynak nincs szüksége por sgá- ra^ságú, spedali^ált minitémákat réssfetegő monográfiákra. ” Az elmúlt ötven év MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára kutatószolgálati tevékenységének statisztikáit tekintve is egyértelműen cáfolható Carr kritikája, hiszen Magyarországon a 20. század derekán a közigazgatás rendszerében is végrehajtott átalakí10 A nem hagyományos levéltári anyagok körébe a következő adathordozók tartoznak: 1. fényképészed anyagok, 2. mozgóképek, 3. hangfelvételek, 4. számítógépes adathordozók, 5. Egyéb anyagok (Forrás: Albrechtné-Czikkely-Körmendy, 2004. 4. 11 A hiteles kép a valóságot pontosan olyannak adja vissza a szemlélő felé, amilyen az maga. Hans Belting a képeket valóságra nyíló ablakoknak tekinti, ám hitelességük nem maradhat igazolás. Belting szerint a képek is kénytelenek eltűrni, hogy az általuk hordozott információ szerint értékelik őket. (BELTING, 2005. 9—10.) 12 Edward Hallett Carr (1892—1982), angol történész, diplomata, újságíró. A nemzetközi kapcsolatok elméletének egyik jelentős teoretikusa, a politikai realizmus iskolájának követője. 13 Carr, 1973.169. 35
