Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Hajagos Csaba: A fotó, mint a nemzeti emlékezet „lenyomata” az MNL Bács-Kiskun Megyei levéltárának állományában

Hajagos Csaba

tás után — a közgyűjteményi jelleg erősödésével - radikálisan megnőtt a múlt iránt érdeklődő levéltári kutatások száma. A tudományos kutatói létszámok mellett újabb csoportok jelentek meg a levéltárakban, erősödött a „saját történelem” iránti érdeklődés igénye, a hagyományok fonalának továbbvitelére való törekvés a családfakutatással és az eredettörténet vizsgálatával.

Az MNL kutatószolgálati tevékenysége 1929—2013 között.

Az intézmény 1950-ig, mint kecskeméti levéltár működött,14 (Bács-Kiskun megye az egykori Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részének és Bács-Bodrog vármegye országhatáron helül maradt területeinek egyesítéséből született meg 1950-ben), melynek a kecskeméti Városháza épülete adott otthont. Bittől az évtől kezdve beszélhetünk megyei levéltárról. A további évek alatt folyamatosan nőtt a gondozandó iratanyag hiszen 1953-ban a megyei archívum felügyelete alá került Kiskunfélegháza város, 1987-ben Kiskunhalas város levéltára, 1995-ben a kecskeméti Klapka utcai épület és végül 2008-ban a bajai szervezeti egség. (GYENESEI, 2010. 4—10.)

14 A kecskeméti archívum az Alföld nevezetes levéltáraként egészen 1707. évi rác támadás pusztításáig jól működött. 1707 és 1806 között, az ún. Ovárosházán történő elhelyezéséig, a levéltár iratanyaga több helyen, külön őriztetett. A források szerint Bács-Bodrog vármegye levéltári hivatala 1895-ben alakult meg, amit a 20. század közepén államosítottak, ám valójában az archívumok ebben az időszakban kezdtek működni, mint közművelődési intézmények. Ez azt jelentette, hogy korlátozott módon, de a korábbiaknál sokkal szélesebb körnek nyílt lehetősége a levéltári iratanyag kutatására.

36