Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Hajagos Csaba: A fotó, mint a nemzeti emlékezet „lenyomata” az MNL Bács-Kiskun Megyei levéltárának állományában

H aj ago s Csaba

törvény által hivatkozott paragrafusok mindegyike azt a tényt igyekszik megerősíteni, hogy a köz- és nyilvános magánlevéltárakban végzett szakmai tevékenység legfőbb célja a szakszerűen kezelt és rendszerezett, a „köz” számára jól használható forrásanyag rendelkezésre bocsátása, illetve az ezekben az intézményekben őrzött iratanyag épségben és használható állapotban való megőrzése abban a formában, hogy az a jövő nemzedékei számára is fennmaradhasson.5 6 A közgyűjtemény „mibenlétét” a 2001. évi LXIV. a kulturális örökség védelméről szóló törvény a következő módon szavatolja: „Közgyűjtemény az állam, a helyi önkormányzat, valamint az országos nemzetiségi önkormányzat, a köztestület és a közalapítvány tulajdonában (fenntartásában) működő vagy általuk alapított könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép- és hangarchívum. A bevett egyház vagy a vallási tevékenységet végző szervezet kérelmére ezekkel azonos elbírálás alá kerülhetnek az az egyházi jogi személy vagy a vallási tevékenységet végző szervezet fenntartásában működő, állami nyilvántartásba vett gyűjtemények (könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép- és hangarchívum).>v

A 2001. évi törvény egyértelműsíti az állami nyilvántartásba vett gyűjtemények halmazát. Ami számunkra fontos tény, hogy külön kezeli a levéltár illetve a kép- és hangarchívum intézményesített gyűjteményét, amely valójában ellentmond a bevezetésben feltett kérdésnek: „Indokolt-e a levéltárosnak a fényképészeti anyagokkalfoglalkoznia?” Mi történjen azokkal az irat kategóriába tartozó fotóanyagokkal, amelyek a levéltári rendezés, selejtezés során kerülnek a levéltárosok kezébe? A korrodált gemkapocs nyomokat magán hordozó, tintával teleírt, ragasztó anyagtól sérült, ollóval utólagosan megvágott képeket adjunk át egy másik intézménynek, válasszuk le például a Magyar Szocialista Munkáspárt a külföldi pártdelegáció, vagy jeles külföldi politikus magyarországi látogatásáról készült fotó sorozatot az eseményeket összefoglaló jegyzőkönyvről? Ebből következően feltehető az a kérdés is, hogy mennyire fontos a nemzeti emlékezet számára az írott forrás a rendelkezésre álló képanyag leválasztása után? Nem sérül- e a gyűjteményi jelleg?7 A fényképek gyűjteményi hovatartozásának ilyen helyzetben való törvényi megállapítása és állami felelősségi körbe történő bevonása8 azért is kiemelten fontos, mert a fotográfia 19. századi rohamos elterjedésétől és annak sajtóban való reprodukálásától kezdve9 a levéltáros szakma már a 20. század küszöbén és attól kezdve folyamatosan egyre nagyobb mennyiségben találkozott/ik fényképészeti anyagokkal, közvetlenül az iratok között. Ezek az ún. nem hagyományos levéltári anya5 1995. évi LXVI. tv. 1. §. c.

6 2001. évi LXIV. tv. 7. §. 3. - Az állami tulajdon és a köztulajdon között feszülő vitás kérdésekben nem kívánok állást foglalni, ennek a kérdésnek alapos tisztásához ajánlom: ÉBLI GÁBOR Mitől a kö%é égj gyűjtemény? című tanulmányát. (ÉBLI, 2005. 77—82.)

1 Gyűjtemény: gyűjtői tevékenység eredményeként létrejött, ritkaságából vág)' jellegéből adódóan különös jelentőségű javak összessége, amelynek egységességében megnyilvánuló kulturális értéke meghaladja egyes darabjainak együttes értékét. (2001. LXIV. tv. 7§. 2.)

8 A nemzeti emlékezet megőrzésének állami felelősségi körbe történő bevonása - legyen az bármilyen dokumentum, tárgy - már Mária Terézia és XV. Lajos uralkodásának idején jelentkezett. A gondolat tényleges megfogalmazása azonban a francia forradalomhoz kötődik, hiszen az elv gyakorlati megvalósítása ekkor indult el.

9 Tomsics, 2005. 61-62.

34