Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Forrás és érték - Keresztes Csaba: Az 1945 utáni művelődési jellegű fondok kutatásának lehetőségei az MNL Országos Levéltárában
1945 utáni művelődési jellegű fondok kutatásának lehetőségei... ban lévő iratanyagok rendezettségében, a kialakított levéltári rend és terjedelem hosszú távú maradandóságában sem lehetünk biztosak. A kutatás és az egyéb hozzáférés megkönnyítése érdekében továbbra is szükségesnek látszanak egyrészt a különböző átfogó rendezések, másrészt a gyorsabban végrehajtható rendezési jellegű munkálatok. Gyakran az eredeti irattári rendet utólagosan, a levéltárban kell helyreállítani vagy újat alkotni helyette. A szervek iratanyagának mennyisége miatt azonban a teljes rendezettség állapota a közeljövőben nem valósul meg. A legégetőbb problémák felszámolása, illetve a legfontosabbnak tekintett iratanyagok rendezése és szakmai szempontú feldolgozása ellenben jelenleg is folyik, és középtávon mind több iratanyag kutatása válik könnyebbé. A jól végrehajtott rendezések nyomán nemcsak a kutatók férnek hozzá az igényelt dokumentumokhoz, hanem a többi levéltári feladat (pl. adatbázis-építés) is optimáli- sabban hajtható végre. Tapasztalataim szerint a kutatók jobban kezelhetőnek, vizsgál- hatónak találtak egy tételekbe rendezett iratanyagot, mint a rendezedent vagy az éppen csak segédkönyvek alapján kereshetőt. Közvetlen és közvetett módon egyaránt megzavarhatja a kutatást a maradandó érték levéltárban való meghatározása, és az értéktelen iratok selejtezése (főleg akkor, ha korábban már forgatták az adott iratanyagot a kutatók). Létező jelenség, hogy a korábban megismert, szakmunkákban hivatkozott iratokat később kiselejtezik a levéltárban, zavart okozva a későbbi kutatásoknál, kikereséseknél. A fondok és állagok nagyobbik része selejtezetlen, és kisebb-nagyobb mértékű selejtezésre szorul. A selejtezedenség ténye a tömeges mennyiségű darabszintű jegyzékek elkészültét is hátráltatja, és a manapság igényelt adatbázisok megalkotásának folyamatát is negatívan befolyásolja.7 Ennél lényegesebben nagyobb probléma, hogy a tapasztaladan, nem szakértő kutatók döntő többsége nem ismeri a kutatási tárgyára vonatkozó — potenciális — iratképző helyeket. Elengedheteden ezért a keletkezés elve, azaz a proveniencia lényegének a kifejtése, megértetése számukra. Különösen fontos ez egy olyan ágazat esetében, amely, a fentebb ismertetett módon, rengeteg átszervezést élt meg. A kutatni kívánt témához a más kapcsolódó iratanyagok létéről is tájékoztatást adunk. A művelődési ügyek iránt érdeklődők jelentős részének is kisebb meglepetést okoz, újdonságot jelent, hogy a minisztériumokon kívül mindvégig léteztek szervezetek olyan ügyek intézésére, amelyek valamilyen oknál fogva különösen fontosak voltak az adott korszakban. Az e szervek által keletkeztetett iratok levéltári begyűjtése sokkal nehezebb a minisztériumi iratoknál (a gyakoribb átszervezések és a költözések, stb. negatív hatásai miatt). Esetükben is kiemelendő, hogy nagy mennyiségű irat van még a jogutód szervek őrizetében (vagy éppen szintén „lappang” valahol), és ezt a kutatók számára nyilvánvalóvá kell tenni. Manapság már külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az 1948—1990 közötti időszak történéseinek feltárásakor a fentebb jellemzett szervek anyagának megismerésével párhuzamosan az állampárt iratait, szervezeti egységeinek dokumentumait is 7 A megfelelő feldolgozáshoz, a maradandó érték megőrzése kívánalmának teljesítéséhez a közeljövőben növelni szükséges ennek a szintén nem gyors lefolyású munkatevékenységnek az arányát. 31
